Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Réti Endre: A pesti orvosi kar hallgatóinak helyzete, törekvései és mozgalmai a kari jegyzőkönyvek alapján (1848 — 1918)

A PESTI ORVOSI KAR HALLGATÓINAK HELYZETE, TÖREKVÉSEI ÉS MOZGALMAI A KARI JEGYZŐKÖNYVEK ALAPJÁN RÉTI ENDRE A

Z orvostanhallgatók helyzete a múlt században gyakran eléggé nehéz volt. Mint az Orvosi Hetilap (1898.251. p.). Az orvostanhallgatók számának csökkenése és annak okai című cikkében írja: „. . . költségesebb a tanulás ma azért is, mert az orvostanhallgatóknak megélhetése is tetemesen nehezebb, mint régente. Nem csak azon körülmény, hogy a szegény sorsú orvostanhallgatónak, ki életszükségleteit leckeadással, nevelősködés és más mellékfoglalatoskodás által kénytelen beszerezni, ezen téren is a folytonosan növekedő concurrentiával kell küzdenie, melyben férfiak és nők egyaránt versenyeznek vele, hanem és főleg azon körülmény nehezíti meg a szegénysorsú orvostanhallgatók megélhetését, hogy physikai ideje nincs ezen mellékfoglalkozások űzésére. A tanfolyam által előírt tantárgyak nagy mennyisége a ma már el nem engedhető kórodat látogatások, laboratóriumi foglalkozások, kórházak látogatása stb. annyira leköti az orvostanhallgató idejét és erejét, hogy mással — mi tálán anyagi helyzetét javíthatná — egyáltalában alig foglalkozhatik." Ebből következik azután, hogy az orvostanhallgatók száma ugyan 1850 és 1880 között többszörösére nőtt, de az 1896-ban tartott kari ülésen a Hőgyes által kért vizsgálat megállapítását közölték: 1883-tól kezdve állandóan csökkent a beiratkozottak száma. Ezt elsősorban anyagi okok indokolták, beleértve az orvosok sokszor gyenge jövedelmét. Megemlítendő, hogy 1872-ben azért nem javasolták nagy egyetemi kórház építését a Fasorba vagy a Füvészkert helyére, mert az távol volt, lóvasút még nem járt arra, s így a hallgatók nagy része nem járt volna az előadásokra, mert „legnagyobb száma házi tanórák adásából él és az így megkeresett létfenntartási lehetőségekből közlekedési eszközökre nem telt volna, viszont nem győznék a szaladgálást az Ország-útra és vissza". „Az orvosi intézeteknek a Ludovicea szomszédságában helyezése orvosi korunknak virágzását örökre kétségessé tenné." Az orvostanhallgatók szervezkedésének tanúi azok a feljegyezések, amelyek szerint 1860. júniusában 141 aláírással levélben fordultak Markusovszkyhoz, kérték a magyar tankönyvhiány megoldását, felajánlva lehetőségeik szerinti hozzájárulásukat a cél eléréséhez. 1862-ben először a sebészhallgatók, majd 3 hónap múlva az orvostanhallgatók, azután a gyógyszerészhallgatók is megalapították segítő egyletüket, szegénysorsú társaik támogatása céljából; 1867-ben önképző egyletet is alakítottak, 1870-ben pedig a két egylet „orvostanhallgatók segítő és önképző egyesülete" néven egyesült. A hallgatók segélyegyletére vonatiS Orvostörtén:ti Közlemények