Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Zboray Bertalan—Zalai Károly: Az Egyetemi Gyógyszertár a gyógyítás és az oktatás szolgálatában

professzor javaslatára úgy döntöttek, hogy a Hőgyes Endre tu 7. sz. alatt levő Pasteur Intézet és Kórház épületeit átengedik a Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár céljaira. Ezzel azonban még nem múltak el a nehézségek az új intézet feje felől, mert a felszerelés és berendezés költségeinek fedezésére még hatalmas összeget kellett fordítani. Miután az ország már háborús készülődésben volt, a minisztérium nem tudott a célra kellő anyagi támogatást nyújtani. Ekkor Mozsonyi professzor a gyógyszerész-egyesületeken keresztül, a gyógyszerésztársadalomhoz fordult, hogy adományaikkal segítsék az intézet korszerű berendezését. A begyűlt adományok nagyban hozzájárultak az intézet — a háborús viszonyok ellenére is — korszerű berendezéséhez. Az újonnan berendezett intézet 8 kollégium előadásával biztosította a gyógyszerészhallgatók oktatását, „Vénykészítéstan" címmel kollégiumot tartott az orvostanhallgatók részére, eredményesen látta el tudományos feladatát, amit nemcsak az intézetben készült (1934—45-ben) 41 gyógyszerészdoktori értekezés száma bizonyít, hanem a dolgozatok és közlemények emelkedő száma is. A gyógyszerellátási munka hamar szembe került a háborús gyógyszerellátási nehézségekkel, azonban az előrelátó és gondos utánpótlási és raktározási körülmények következtében, működését sem a háború előhaladtával, de még a főváros ostroma alatt sem kellett megszüntetnie. A széles körű, felelősségteljes munka elvégzésébe Mozsonyi professzor legközvetlenebb munkatársai — az intézetben jelenleg is dolgozó törzsgárdán kívül — Csipke Zoltán, Némedy Imre, Kedvessy György és Halmi Pál stb. voltak. AZ 1945—19G6. ÉVEK (Igazgató: dr. Csipke Zoltán, egyetemi rk. tanár) A felszabadulás után rövidesen az intézet életének új, harmadik korszaka kezdődött. Mozsonyi professzor javaslata alapján a Közoktatásügyi Minisztérium 1945 szeptemberében az Egyetemi Gyógyszerészeti Intézetet és Egyetemi Gyógyszertárat egymástól elválasztva, külön-külön önállósággal ruházta fel. Az intézetek élére dr. Mozsonyi Sándort, ill. dr. Csipke Zoltánt nevezték ki, így ettől az időponttól kezdve az Egyetemi Gyógyszertár vezetését dr. Csipke látta el. Mint az eddigiekben láttuk, dr. Csipke egész munkásságát az Egyetemen töltötte. Matolcsy professzor idejében tanársegéd, adjunktus, majd fővegyész lett. Oktatói és irodalmi munkásságát az Egyetem magántanári, majd c. rendkívüli tanári címmel honorálta. Mint ilyen vette át az Egyetemi Gyógyszertár vezetését, s 1952-ben a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa lett. Munkásságának egyik legjelentősebb eredménye a recepturai gyógyszerkészítés tudományos alapjainak lefektetése, a recepturai gyógyszertechnológia tananyagának meghatározása. Nemzetközi viszonylatban is elsőnek oktatta a recepturát, mint önálló tantárgyat. Bár a gyógyszerészhallgatók oktatását az intézetek szétválása után zömmel a Gyógyszerészeti Intézet végezte, Csipke professzor tantárgyát Mozsonyi professzor felkérésére továbbra is előadta, tananyagát „A vénykészítés kézikönyve" címmel könyv alakban is megjelentette, és „Vénykészítéstan" címmel jegyzetet adott a hallgatók kezébe.