Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sós József: Tangl és Hári, a hazai anyagcsere-kutatás és a biokémiai iskola megteremtői

mázasából láthatjuk. Hári az Orvosi Hetilap 1918. évi első számában írt megemlékezést TangZról. Ebben írta róla : „Az ő számára az igazi munka ott kezdődött, ahol azt sok más szerző már be is szokta fejezni ; amikor ugyanis valamely lehetséges vagy akár valószína eredmény kezdett mutatkozni. Ó ezt sohasem fogadta el véglegesnek ; ő maga tette meg az összes lehetséges ellenvetéseket, és addig változtatgatta, cserélgette a kísérleti körülményeket, a kísérlet menetét, míg az összes ellenvetéseket vagy végleg megcáfolhatta, vagy pedig éppen ezeknek beigazolódása következtében újabb, helyesebb irányba tért." Továbbá: „Sohasem engedte, hogy fantáziája elragadja, s nem engedte meg tanítványainak sem, hogy mást közöljenek, mint amit stricte bizonyítani tudnak." Ezt látjuk mi is a már sárgult papírokon sorakozó dolgozataiból. Olyanok e munkák, mintha az eredeti kísérleti jegyzőkönyveket közölték volna részleteiben. Adat sorakozik adat után és csak szűkszavú magyarázat, hogy ezekből mi olvasható ki. Legtöbbször átlagot sem számolt. Ma a kutató x+y formulában adja a szórást. Tangl még minden egyes adatát beiktatta a dolgozatba. Ez a rendkívül szigorú objektivitás jellemezte. Ez nála tudatos volt, hiszen ő írta 1916-ban készített életrajzában: . . . mindazt, amit elértem, elsősorban anyám szigorú erkölcsökre alapított nevelésének köszönhetem." A „szigorú erkölcs" a feltétlenül objektív igazsághoz ragaszkodást jelentette. Verzár említette, hogy Tangl intézetében „Ganzheit-Physiologie"-szemléletben vizsgálták az életfolyamatokat. Tangltól már Bélák is megírta, hogy „ . .. az életjelenségek kóros eltolódása érdekelte legjobban, amiért is ő az ún. n. kórélettani iránynak volt a híve ..." A biokémia akkor megindult előretörése sok vonatkozást tudott feltárni. Nagy remények ébredtek a betegségek mechanizmusának biokémiai tisztázására és megértésére. Tangl 1910-ben akadémiai előadásban, 1915ben népszerű szinten a bécsi Uránia Társaságban és a Természettudományi Közlönyben mondta ki : „ ... az életjelenségek energiaátalakulások és az élet maga, egymással törvényszerű összefüggésekben álló energiaátalakulások halmaza." A legjellemzőbb munkák Tanglra és intézetére a szervezetek energiaforgalmára vonatkozóak. Az egyedi fejlődés energetikáját különböző fajokon mérték. Madárembrió, pisztrángpete és légyálca voltak a kísérleti alanyok. Kimutatták, hogy a rovarok metamorfózisa közben az álcának bábbá átalakulásához sokkal több energia szükséges, mint a bábból rovarrá alakulásához. Megállapították, hogy a szervezet szárazanyagának súlyegységére vonatkoztatva a metamorfózis különböző fajoknál azonos energiamennyiséget igényel. Sőt egyezőnek találták a tyúkembrió fejlődéséhez szükséges kalóriát is. Ezek a megállapítások ma is érvényben vannak. A kis kaloriméter mellett megteremtették a nagyobb szervezetek energiatermelésének mérésére szolgáló készülékeket. A közepes méretű anyagcserekészüléknek a kísérleti állat tartására szolgáló hőizolált szekrénye 756 liter űrtartalmú volt. Elgondolható, hogy e méret mellett milyen feladatot jelentett a termelt szénsav és vízgőz meghatározása, a hő- és a légnyomás-változások számbavétele stb. Ennek a készüléknek megmaradt állattartó része látható ma a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. E múzeum különben 1966-ban, Tangl születésének 100 éves évfordulóján emlékkiállítással emlékezett meg munkásságáról. A múzeumban látható kaloriméterrel juhok és sertések anyagcseréjét mérték.