Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sós József: Tangl és Hári, a hazai anyagcsere-kutatás és a biokémiai iskola megteremtői

Két év múlva közelebb került vágyai megvalósulásához. Hőgyes súlyos betegsége miatt a kar foglalkozott a tanszék helyzetével, és 1906. március 20-i ülésén úgy határozott, hogy az általános kórtan oktatására kéri Tangl áthelyezését, a leválasztandó bakteriológia tanításához pedig Preisz Hugó kinevezését. E kinevezések Hőgyes halálával csaknem egyidőben megtörténtek. így Tangl közelebb került az élettan tanításához, kórélettant taníthatott. Az akkor még új intézet — a Rákos utcában, mai Hőgyes utcában — sokkal nagyobb kutatási lehetőséget nyújtott. E lehetőséget fokozta, hogy az Állatélettani Állomás vezetését ekkor is megtartotta, az Élet- és Kórvegytani Intézetet pedig Hári vezetése alatt áthozták a Kórtani Intézet épületébe. A központi épületben addig használt helyiségeket az Egyetemi Gyógyszertárnak és a gyógyszerészet oktatásának adták át. Az együttműködés révén nemhogy töretlenül, de felfokozottan tudtak dolgozni. Amikor innen meghívták a berlini állatorvosi főiskola tanárául, Tangl érthetően elhárította az új feladatot. Vágya azonban pályája kezdetétől az orvoskar élettani tanszéke volt. 1909. január 9-én Klug Nándor, az élettan tanára indítványozta, hogy a hallgatók nagy száma miatt második élettani tanszék állíttassék fel, A kar melegen támogató határozatot hozott, és azonnal javasolta erre Tangl áthelyezését. Az egyetemi tanács azonban a javaslatot nem fogadta el. Két hónap múlva Klug meghalt és utóda, Udránszky megismételte javaslatát. A tanács elutasító állásfoglalása miatt Tangl megsértődött. A tárgyalásokon nem volt hajlandó részt venni, és bejelentette, hogy az esetleges második élettani tanszékre nem tart igényt. A kérdésből az orvoskar és az egyetemi tanács háborúsága robbant ki. A második élettani intézet sohasem alakult meg, annak ellenére, hogy az évtizedek alatt egyre szükségesebb lett. Tangl kinevezése csak Udránszky halála után, 1914. július 31-én történt meg, Hárié pedig az élet- és kórvegytani tanszékre 1915. szeptember 1-én. Ekkor azonban Tangl már beteg volt. Anaemia perniciosája nyilvánvalóvá vált, amely ellen abban az időben az orvostudomány úgyszólván semmit sem tudott tenni, így egyre kevésbé bírta a nagy munkát. Életművét lényegében az Élet- és Kórvegytani Intézetben, az Általános Kórtani Intézetben és az Állatélettani és Takarmányozási Intézetben végzett munkák adják. Amilyen mozgékony és nyugtalan volt Tangl, olyan nyugodt és nyugalmat árasztó Hári. E két ellentétes természetű ember rendkívül harmonikus intézetet teremtett. Tangl a „nagy főnök" volt, Hári a derűsen mesélő nagybácsi. Ennek ellenére Hári épp oly megszállottja volt kutatásuknak, mint Tangl. Másrészt a külsőségbeli különbség ellenére Tangl is szerető barát és főnök volt. Ő írta Udránszky Lászlóról a nekrológot. A búcsúztatás és méltatás költőien szárnyaló. Leírta betegségét az első, a halála előtt három évvel történt stenocardias rohamról az utolsóig, amely „látszólag teljes jólét közepette március 21-én este 9 órakor egészen váratlanul érte, közvetlenül miután két barátjától elbúcsúzott. Pár pillanat alatt eszméletét vesztette és néhány perc múlva kiszenvedett." Elmondta munkásságát és kiemelte Udránszky szeretetre méltó, varázsos, lebilincselő, csendes természetét. Szokatlanul érzelemteli e megemlékezés. Mutatja, hogy Tangl szíve mélyén nagyon meleg érzések rejtőztek. A tudomány művelésében követett Tangi-féle elveket legjobban Hári fogal-