Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Füves Ödön: A pesti görög—román szegényápolda

az egyik görög, a másik makedo-román nemzetiségű volt. A kórház állandó orvossal rendelkezett, aki az általa felírt receptekről gyógyszerkönyvet vezetett [9]. A betegekre az ápoló ügyelt, akinek a szolga segített. A kórházgondnok feladata közé tartozott a rászoruló, elszegényedett görögök és makedo-románok rendszeres segélyezése, valamint az utasok és menekültek alkalomkénti támogatása is (Versorgungsinstitut). A segélykérvényeket ő nyújtotta be az egyházközség vezetőségéhez, és a döntés után ő folyósította a segélyösszegeket. 1821-ben Schams a „nem egyesült görögök és oláhok kórházáról" írja [10], hogy az két szobából áll : az egyik 6, szükség esetén 8 ággyal a férfiaké, a másik pedig a nőké. 1828—29-ben 7 ágyból állt a kórház, amelyet egy asszony és lánya látott el. 1838-ból megtaláltuk a kórház betegeire és gondozóira vonatkozó görög nyelvű rendtartást. 1838-ban a kórház egyik szobájában G férfi, a másikban pedig G nő számára volt hely [11]. 1840- ben egy ellenőrzés megállapította, hogy a szegényház jól berendezett, de nagyon piszkos. A férfiak szobája tágas, a nőké börtönszerűen szűk. Ebben az évben kezdte meg dr. Birly nevű orvos után a görög származású dr, Terczy Emmanuel a kórház vezetését [12]. 1841- ben a Görög udvar akkor felépült Duna-parti részének déli szárnyába helyezték át a kórházat [13]. Egy 1847. évi ismertető szerint [14] a kórházban 8 ágy volt. A betegek ellátásán kívül az adósság nélkül elszegényedett görögök segítése és a rászoruló utasok elszállásolása is a kórház feladatkörébe tartozott. 1851-ben a szegényalap 32 ezer 240 forintot tett ki [15]. 1854-ben 10 ágy volt a szegényházban, s ezenkívül 40 szegényt támogattak. 1864-ben Kozma Vazul kurátor 046 forint és 75 kr.-ral tartozott a szegényintézetnek. 1876-ban Dona Dömötör végrendeletileg egy bizonyos összeget hagyott a szegényházra. 1897-ben még olvashatunk szegényházi férőhelyek kiutalásáról. 1899-ben a szegényeknek juttatott havi összeg 130 forintot tett ki. A kórház és szegényintézet megszűnésének idejét nem ismerjük. Minthogy azonban 1908-ból találtunk még a szegényház számára kiállított számlát, ebből azt következtethetjük, hogy e nemes intézmény a görög-vlach egyházközség megszűnéséig, 1931-ig fennállt.