Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Fejezetek a fertőző betegségek történetéből (Gerlóczy Zsigmond emlékére)

3. A typhus exanthematicus Erősen vitatott, hogy a Thukydides által leírt athéni járványt (i. e. 429) pestis vagy kiütéses typhus okozta. Ackerknecht [1] szerint kiütéses typhus idézte elő az 1083. évi megbetegedéseket a La Cara-kolostorban, valamint az 1095. évi csehországi és az 1480. évi karintiai járványokat. Granada ostrománál (1489—90) azonban biztosan ilyen járvány támadt, V. Ferdinánd seregéből 17 000 katona halt meg [120]. 1505-ben Ciprusban, majd hamarosan Olaszországban okozott tömeges megbetegedéseket. Ackerknecht azt tartja, hogy a XVI. század elején Olaszországból került Németországba [1], Hazánkba a török hadak hurcolták, nagyobb járvány 1542-ben volt. 1500-ban a Komáromot ostromló seregben pusztított. A hazatérő zsoldosok révén egész Európában elterjedt [79, 120], Innen származik a morbus Hungaricus elnevezés (lásd még: Györy [78]), jóllehet nem itt volt a megbetegedés tűzfészke. Az éh-typhus kifejezés az 1810— 47. évi írországi járvánnyal kapcsolatos. Az akkor ott igen rossz körülmények között élő lakosság halálozási arányszáma rendkívül nagy volt. Hasonló a helyzet az 1847. évi felső-sziléziai járványnál. Ennek leküzdésében és vizsgálatában vett részt Virchow, aki éles logikával tárta fel a járvány okait, de egyúttal ismertette a lakosság igen kedvezőtlen életviszonyait is [170]. Ismeretes, hogy a kiütéses typhus a nyomorsújtotta vidékek lakosainak és a hátráló hadseregeknek megbetegedése. Példaként említsük meg, hogy kiütéses typhus pusztította I. Napóleon visszavonuló katonáit. Igen jó betegségleírást találhatunk /. Benedictus (1521 [17]), Conradius Balthasar (1574 [33]), főként pedig Jordán Tamás (1570 [93]) egykorú könyveiben. Fracastoro (1540 [52]) mint petechias lázat ismerteti (kései latin, peticula = foltocska ; olasz, petecchia = bőrfolt, bőrvérzés ; innen a német Fleckfieber szó). A spanyol orvosok (XVI. század eleje) taberdillónak (köpenyecske) mondották, jelenleg így nevezik a Rickettsia typhi, ill. mooseri által okozott mexikói lázat. Motsutovszkij 1870-ban fertőzött vérrel végzett önkísérletet, 1909-ben pedig Nicolle-nak sikerült betegek vérével majmokra és tengerimalacokra átoltani a kiütéses typhust [135], A Rocky Montain-láz terjesztésére vonatkozóan Ricketts tisztázta (1910) a tetűcsípés jelentőségét, amit a kiütéses typhusra vonatkozóan W. Bacot önkísérlete [135] bizonyított. Helene Sparrow ugyancsak önkísérletben tanulmányozta az állat-passage-nak a virulenciára gyakorolt hatását (Podach [135]). Provazek 1913-ban fedezte fel a kórokozót, amit De Roche Lima [120] nevezett el Rickettsia provazekintk. Edm. Weil és Felix 1910-ban leírták a róluk elnevezett agglutinációs próbát. Nemcsak járványok idején, hanem a kutatások során is nagy számban estek áldozatul orvosok. Említsük meg ezúttal Ricketts (fl910), Provazek (fl915), Edm. Weil (fl922), Bacot ("JT922), valamint az ismert hematológus, Pappenheim (fl910) nevét. Gerlóczy Zsigmond tapasztalatai alapján arra figyelmeztet [00, 67], hogy békekörülmények között, nagyvárosokban is támadhat kiütéses typhus. A kezdeti esetek felismerése nem könnyű feladat. Egyrészt abortiv, atypusos kórképekről lehet szó, másrészt — ami teljesen érthető — az orvosok sem gondolnak erre