Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)
ADATTÁR - Antall József: Egy ismeretlen levél — Poor Imre szakítása Markusovszky Lajossal
ADATTÁR EGY ISMERETLEN LEVÉL — POOR IMRE SZAKÍTÁSA MARKUSOVSZKY LAJOSSAL Közli: ANTALL JÓZSEF (Budapest) E gy évtizeddel a világosi fegyverletétel után nem sokra volt szükség ahhoz, hogy a visszafojtott indulatok,keserű sérelmek utat törjenek maguknak. Érthető, hogy az olasz háború elvesztése (1859) után megbukott Bach rendszere, és Bécs politikája az Októberi Diploma (I860) kiadásához vezetett. Nemzeti követelésektől visszhangzott az ország, a magyar nyelv érvényesítése vált a harc egyik célpontjává. Megnyilvánult ez minden fórumon, felmerült az egyetemi oktatásban és a közigazgatásban egyaránt. Természetesen jelentkezett ez a kérdés az orvoskaron is, ahol az önkényuralom éveiben — magyarul nem tudó — külföldi szakemberek kaptak katedrát, háttérbe szorítva nem egy magyar tehetséget. De volt közöttük olyan kiváló ember is, mint a gégetükrözés világhírű bevezetője, Czermák János, a fiziológia professzora. (Eredeti felszerelése és demonstrációs készüléke ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tulajdona, képét megtaláljuk az Orvostörténeti Közlemények 4(5—47. kötet 280. lapján.) A külföldi tanárok eltávolításának követelése őt is érintette, ami vitathatatlanul kárára volt a magyar orvostudománynak. A szakember és a magyarul oktató egyetemi tanár követelménye került egymással ellentétbe. Az orvosi közvélemény jelentős része egyértelműen, még a tudományos érdekek megsértése árán is, ragaszkodott a magyarul oktató egyetemi tanárok kinevezéséhez. Balassa, Markusovszky és baráti köre azonban védelmére kelt Czermáknak és a szakmai érdeket a magyar orvostudomány szempontjából fontosabbnak vélte az adott esetben, mint a hazai nyelv ismeretét. Ez azután végleg kiélezte a harcot a magyar orvosi közvélemény két tábora között. Az egyikhez tartoztak Balassáék (Markusovszky, Semmelweis, Lumnitzer stb.), a másikhoz Poor Imre, és még igen sokan, akikről külön szólunk. A Bach-korszak sivár éveiben megindított (1857) Orvosi Hetilap Balassa és Markusovszky kezdeményezésére jött létre. Irányítása is a kezükben volt, bár először éppen Poor volt Markusovszky szerkesztőtársa. Együttműködésük nyilvánvalóan korábban sem a kölcsönös rokonszenven, inkább csak a kölcsönös érdekeken (afféle koalíció volt a Bach-korszakban a két orvosi tábor között) alapult. Ez azonban egyszerre megszűnt, amint az abroncsok lazultak. Az ellentétek szükségszerűen szakításhoz vezettek. Markusovszky külön cikkben méltatta Czermák érdemeit az Orvosi Hetilapban, és szembeszegült a rövidlátó szemlélettel [1]. Az általános támadásokra
