Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: A magyar Tanácsköztársaság egészségügye — Pólya Jenő és az orvosképzés reformja

TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EGÉSZSÉGÜGYE — PÓLYA JENŐ ÉS AZ ORVOSKÉPZÉS REFORMJA írta: RÉTI ENDRE (Budapest) ~ Magyarországot Európa és az egész világ figyelmének reflektorJ fényébe vetette. Egy feudális maradványokkal terhelt ország hónapok alatt a modern nemzetek gondolatvilágáig nó'tt fel, és évszázados kötelékeit ledobva, nekilátott a szocialista rendszer megteremtésének és kiépítésének. Ismét beigazolódott: forradalmi időszak kitermeli a maga gondolkodóit, akiket a haladó gondolkodás olyan magasságig emel, hogy lehetővé válik számukra a jövő messzi távlatainak megpillantása. Ez a magasabb rendű szemlélet azonban minden kétséget kizáróan a nép forradalmi lendületére és aktivitására épült. Ezt bizonyítja az egészségügy terén is viharos gyorsasággal meginduló megújhodási folyamat, amely hetek alatt kívánta és tudta megvalósítani azt, amit egy évszázad sem tett meg. Ez tükröződik abban a felhívásban is, amelyet a Budapest V. kerületi munkás- és katonatanács intézőbizottsága adott ki: „Fölhívás az V. kerületi gyárak üzemi munkástanácsaihoz. Köztudomású, hogy a gyárüzemek legnagyobb része a munkások egészségügyi védelmére, a kapitalista rend által alkotott amúgy is hiányos szabályrendeleteknek sem tett eleget, úgyhogy a gyárak nagyrészében máig sincs a munkások számára tisztálkodó zuhany, fürdő, rendes öltöző és pihenő, sőt az illemhely is nagyon sok helyen alkalmatlan elrendezésű és elhanyagolt. Szükségesnek tartjuk, hogy ezeket a hiányosságokat a lehető legsürgősebben pótolják. Az V. kerületi munkás- és katonatanács felhívja a kerületben levő összes gyárak üzemi tanácsait, hogy nyolc napon belül tegyenek jelentést a föntemlített egészségügyi berendezések állapotáról és tegyenek javaslatot lehetőleg tervvázlattal fölszerelve arról, hogy a hiányos vagy hiányzó berendezéseket mi módon lehetne a vezetésük alatt álló gyárakban létesíteni." [i] Költői nyelvre lefordítva így ír Krúdy Gyula 1919 egyik szociális intézkedéséről : „Szegény gyerekek a szigeten. A sziget közepén áll egy sárga, kopott varjúfészek, hideg és rozsdás udvarház, amelyet még manapság is Kastélynak neveznek, mert egykor benne lakott egy öregember, mikor hercegek voltak Magyarországon. Ezen a tavaszon kinyílt a pókhálós ablak az udvarházon ... Víg gyerekcsapat özönlötte el az udvarház környékét. Mindennap vígabb, bátrabb, hangosabb gyerekek nőttek ki itt a fűből, a tavaszi eső nyomán, mint a réteken a virágok, a fákon a csodálatos gyöngédségű levelek, a lehelet-üdeségü orgonák ... A lelenc, az árva, a pincelakó szegény, az iskola porában elhervadt, külváros füstjében elsápadt gyer-