Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

savtermelő képessége van. Ezt a felismerést is hasznosították a spermicid contraceptióban. A Szovjetunió a továbbiakban hűen követte a többi európai ország születéskorlátozó eljárásait; jelenleg az oralis (hormonalis) fogamzásgátlás bevezetése folyik. Intracervicális és intrauterin anticoncipiensek A méhnyakba és a méh üregébe — terhességmegelőzés céljából — helyezett eszközök pontos eredtté, ismeretlen. Egyesek szerint az ötlet régi araboktól ered, akik sivatagi teherhordó tevéken alkalmazták a módszert. A tevék uterusába megfelelő méretű sima, lapos követ helyeztek, melynek hatására a kancák úgy viselkedtek, mintha vemhesek volnának, visszautasították a hímek közeledését, következésképpen nem lettek terhesek. Cauvet [70] így írt erről: „Ezzel az eljárással növelni lehet az áruszállításra használt nősténytevék teherbíróképességét. A vemhes állatok egyébként akadályozzák a karaván előrehaladását, mozgásuk nehézkes, csökönyösek és gyakran kell pihentetni őket..." (Csupán megjegyezzük, hogy az intrauterin anticonceptiót a modern állatgyógyászat is alkalmazza, mert ezzel az eljárással szinte időzíteni lehet a szaporodási időszakot, aminek az állattenyésztés tervszerűbbé tételében nagy gazdasági jelentősége van.) Az intrauterin eszközök orvosi célból történő használata a XIX. században vette kezdetét. Eleinte az uterus rendellenes elhelyezkedésének kezelésére, majd a dysmenorrhoea, amenorrhoea és a meddőség gyógyítására, később a terhesség megelőzésére használták [71]. A méhbe helyezett catgut hurok fogamzásgátló hatásáról elsőként Richter [72] számolt be 1909-ben. Dickinson [73, 74] 1916-ban és 1921-ben az intrauterin eszközökben már az anticonceptio járható útját látta, amit 117 sikeres esetével is bizonyított. Az eljárás elterjedésével párhuzamosan számos mellékhatás, szövődmény és ellenjavallat is napvilágra került. Sidall [75] 1924-ben erélyes hangon hívta fel a figyelmet a módszer veszélyeire, a szakemberek és laikusok növekvő érdeklődését azonban nem tudta megtörni. Pust [76] intracervicalis gyűrűjét, Leunbach [77], majd Gräfenberg [78] ezüstből, aranyból és selyemhúrból készülő méhen belüli gyűrűit kiterjedten alkalmazták. A japán Ota [79] 1934-ben módosította a Grafenberg-féle gyűrűt és eredményes kísérletekről számolt be.. Haire [80] 1937-ben megjelent könyvében önálló fejezetet szentelt az intrauterin fogamzásgátlóknak, a módszer mégis elvesztette népszerűségét. Az eszközök behelyezésének helyes technikáját viszonylag kevés orvos ismerte, sok laikus és kuruzsló élt vissza az adott lehetőséggel, számos nő maga próbálkozott az eszközök felhelyezésével, így az egyre szaporodó szövődmények és mellékhatások lejáratták a praeventio ezen lehetőségét. Gyakori volt a sepsis, a méhátfúródás, a késői vetélés stb. Az 1955-ben Tokyoban megtartott Nemzetközi Családtervezési Konferencián több japán szerző ismertette kedvező tapasztalatát az Oía-féle gyűrűvel, de előadásaik kevés viszhangra találtak. Az intrauterin anticonceptio ügye szakmai körökben már-már érdektelenné vált, mikot 1959-ben az izraeli Oppenheimer [81] és a japán Ishihama [82] sokszáz esetre kiterjedő megfigyeléseiket közölték a Gräfenberg- és Oía-féle gyűrűkkel. Az elkövetkező években újult erővel indult meg a kutatás. Hall és-