Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

Stone [83] rozsdamentes acélból készült gyűrűvel, Margulies [84] plasztikspirállal, Lippes [85] polietilén hurokkal, Birnberg [86] átlós hurokkal, Zipper [87] nylonszálból készült tekercselt gyűrűvel ért el kedvező eredményeket. Az intrauterin fogamzásgátlással foglalkozó első nemzetközi konferencián (1962) már 11 ország kutatói vettek részt. A méhenbelüli eszközökkel végzett fogamzásgátlás világszerte rohamosan terjedt. 1966 márciusában Indiában 600 000, Koreában 350 000, Taiwanban 160 000, Pakisztánban 100 000 nő élt ezzel a lehetőséggel [88]. A becslések szerint 1966-ban több mint 2 millió nő használta az intrauterin anticonceptiót a világon [89]. Hazánkban 1965-ben Zelenka, Szereday és Szontágh [90] szerkesztettek egy új típusú fogamzásgátló eszközt, mely tapasztalataik szerint igen hatásos. Jelenleg a budapesti, szegedi és debreceni női klinikákon folynak beható vizsgálatok ezzel a nylonszálból készült intrauterin hurokkal. Orális fogamzásgátlás a népi gyógyászatban A népi gyógyászatban évezredek óta használatosak gyermekáldás ellen a legkülönfélébb növények, teák, főzetek és forrázatok. Számuk végtelen, felsorolásukra senki sem vállalkozhat. A következő lapon csupán szemelvényszerű áttekintést adunk ezen növényekről, alkalmazásuk módjáról és helyéről (ország). Összeállításunk mindössze néhány forrásmunkára támaszkodik [91, 92, 93, 94]. Az orális, hormonalis contraceptio története Az oralis fogamzásgátlás gondolata — amint az az eddigiekből is kitűnik — nem új keletű, megoldása régi vágyként húzódik végig a születéskorlátozás történetén. Marie S topes „Caulophylan" néven állított össze egy homoeopatha pilulát, amit Indiában próbáltak ki. /. Soûle (1856) az ovulatio megelőzéséről tett már említést, de semmi kommentárt nem fűzött kijelentéséhez. Az oralis fogamzásgátlás reális alapjául az endocrinologia eredményei szolgáltak. Beard 1897-ben megállapította, hogy a terhesség alatti anovulatióért a corpus luteum felelős [95], Zschokke [96] megerősítette ezt azzal a megfigyelésével, hogy a tehenek meddők maradnak, ha a sárgatest persistai, míg ha azt szétnyomják, az állatok ismét fertilisek lesznek. Az első kísérletes hormonalis sterilisatio Haberlandt [97] nevéhez fűződik, aki igazolta, hogy terhes ovarium és lepényszövet implantatiójával a kísérleti állatok meddővé tehetők. Ezen az alapon egy tablettát is készített, amit „Infecundin"-nak nevezett. Összetételéről és használatáról nincs további adatunk. Schmith [98] 1929-ben corpus luteum kivonatával akadályozta meg a patkányok ovulatióját. Röviddel azután, hogy Butenandt 1934-ben izolálta a sárgatest hatóanyagát, a progesteront, számos speciesben igazolták annak ovulatio-gátló hatását. Bickenbach és Paulicovich [99] közölték először az ovulatio sikeres megakadályozását emberben, im. adott progesteronnal. Hamarosan ismertté vált, hogy az oestrogenek és az androgenek is hatásos ovulatio-inhibitorok. E fogamzásgátló lehetőségek elterjedését gátolta, hogy a progesteron szájon át adva csak igen nagy adagokban hatásos, rendszeres injiciálása pedig nehézkes; az androgenek virilizálnak, az oestrogenek tartós használata pedig gyakran okoz áttöréses vérzéseket. A hormonálisán létrehozott meddőség elmélete tehát már századunk első felében készen állt, csupán egy orálisan adagolható, hatékony vegyület váratott