Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

GÖRÖGÖK ÉS RÓMAIAK A görög és római kultúra felvirágzásának időszakában a? orvostudomány halhatatlan tanítómesterei a fogamzásgátlás kérdései mellett sem mentek el szótlanul. Arisztotelész (i. e. 384—322) a „História Animalium" c. munkájában így írt: „Egyesek megelőzik a fogamzást azzal, hogy cédrusolajjal, ólmos kenőccsel, olívaolajjal kenik be a méhnek azt a részét, ahová az ondó jut". Ma is tudjuk, hogy ezek az anyagok erősen gátolják a spermiumok motilitását. Hippokratész iskolája egy „misy" nevű anyag vizes oldatát javasolta orálisan, ami állítólag 1 évig tartó meddőséget okozott. Csaknem lehetetlen biztosan eldönteni, hogy a „misy" növény volt-e vagy kémiai anyag. A fémekről és ásványokról elég kiterjedten élt az a nézet, hogy alkalmasak a terhesség megelőzésére, mert úgy vélték, hogy a fogamzáshoz a férfi és nő „elemeinek" keveredése szükséges. Dioszkoridész később a „misy"-t Misy Copperas néven egy aranyhoz hasonló, sárga törésfelületű, csillogó fényű anyagként írta le. Az abortiv szerek nagy divatjára indirekt úton következtethetünk pl. a hippokratészi eskü szövegéből: „ ... nem adok nőnek magzatűző szert. . ." Hippokratész egyébként praeventióként hüvelybe helyezett gyapottampont javasolt és azt, hogy a nők coitus után kezükkel irányítsák vizeletüket hüvelyükbe, hogy az onnan az ondót kiöblítse. Plinius (i. u. 23—79) ajánlatainak többsége mágikus jellegű volt. „Napfelkelte előtt a nő testére helyezett Phalangium nevű pók megelőzi a fogamzást". Dioszkoridész (i. u. I. sz.) már osztályozta a fogamzásgátló módszereket. 1. Meddőséget okozó anyagok (fűzfalevél stb.) 2. Occlusiv módszerek, a női genitaliák bekenése nyúlós, ragadós anyagokkal (cédrusmézga, timsó, borsosmentaolaj és méz keveréke) 3. Mágikus előiratok és különféle italok (amulettek viselése, borsfőzet, vasas oldatok, Asparagus, Heliotropium Europeum stb.). Soranos (Í. u. 98—138) az antik világ legnagyobb nőgyógyásza Trajanus és Hadrianus császár ideje alatt praktizált Rómában. Ő volt az első, aki élesen elkülönítette a fogamzásgátlókat (atokion) az abortiv szerektől (pthorion) és meghatározta használatuk javallatait és ellenjavallatait. Munkájában számtalan módszert említett: az orgasmus visszatartása coitus alatti apnoekkal, coitus utáni tüsszentés guggoló helyzetben, a hüvely postcoitalis kitörlése. Intravaginalis használatra cédrusgyantát, timsót, gránátalmapépet, mézet és különböző olajokat javasolt főleg labdacsok formájában vagy gyapotba itatva. A különböző italok és oldatok ivását veszélyesnek, az amuletteket hatástalannak minősítette. Tőle származik a nő steril periódusának alapgondolata: a terhesség legnagyobb valószínűsége közvetlenül a menses előtt és után van [31]. Az amidai Aetios (i. u. VI. sz.) orvosi enciklopédiájában két önálló fejezetet szentelt a fogamzásgátlás technikájának, melyekben jobbára Soranos módszereit sorolta fel. Munkássága csak abban az értelemben tekinthető úttörőnek, hogy ő javasolta elsőként a sós és ecetes vizes hüvelyöblítést. Az irodalom egészen Charles Knowltonig (1832) nem tesz említést erről a hatásos eljárásról. Munkájában pontos utasításokat közölt egy ugrálással társított köhögésről és tüsszentésről, mint olyan módszerről, mellyel az ondóváladék eltávolítható a női genitaliák-