Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

fool, A köhögést és tüsszentést különféle ingerió'porokkal váltották ki. A módszert egyes primitív népek ma is használják. Lucretius, a nagy latin költő a coitus alatti testhelyzet megfelelő módosítását tartotta alkalmasnak a fogamzás megelőzésére. A római birodalmi időkben az anticonceptio számtalan fajtája dívott. Használták többek között az elefántürüléket, amit vizes péppé gyúrva helyeztek a hüvelybe közösülés előtt. A higiénét nem tekintve, érdemes megjegyezni, hogy az elefánttrágya pH-ja 5,6—5,9 és ebben az enyhén savas közegben a spermiumok mozgásképessége már csökkent, nem is beszélve az ürülék occlusiv hatásáról. ISLAM ÉS A KÖZÉPKORI EURÓPA Az islam vallás nem helyezkedett szembe az anticonceptióval, sőt az abortus is megengedett volt, mert az ember születését a tökéletes extragenitalis emberalak elnyerésétől számította. A görög kultúra nagy befolyást gyakorolt és a görög bölcsek munkáját jól ismerték. Al-Razi (más néven Rhazes) (i. u. X. sz.) a „Tapasztalatok kivonata" c. munkájában a Prófétának leginkább tetsző módszerként a coitus interruptust tanította, ezenkívül számos olyan anyagot ajánlott, amely lezárja a méh bejáratát és „kiűzi" a spermát. Ilyenek: káposzta, Colocynthis-pép, marhaepe, gránátalma héja, állatok fülzsírja, elefánttrágya, mész, kandiscukor, szalmiáksó stb. Ibn Sina (Avicenna, 980—1027) „Canon"-jában a terhesség-praeventio közel húsz lehetőségét sorolta fel. „Kerüld az időt, amely kedvez a fogamzásnak" — írta többek között, de nem jelölte meg, hogy mikor van ez az idő. Tanácsai között egyebekben a coitus interruptus, a coitus utáni ugrálás, az egyidejű orgasmus kerülése, valamint intravaginalis használtra balzsam, timsó, gránátalmapép, fűzfalevél nedvében áztatott gyapottampon stb. szerepelt. Ibn al-Jami (1171 — 1193) gyógyszerekkel átitatott tamponokat, valamint a penis olajjal vagy vöröshagymalével történő bekenését hirdette. Szerinte az éhgyomorra elfogyasztott bab női sterilitást okoz. Ibn al-Baitar (1197 — 1248) értekezésében számos születéskorlátozó lehetőséget említett, ezek zömét azonban jobbára már előtte is leírták. A későbbi korokban a konstantinápolyi nők kedvelt védekező módszereinek egyike volt a citrom levével átitatott spongya [32]. A középkori Európa írásos emlékeit a fogamzásgátlás története szempontjából nagyon nehéz nyomon követni. A vallás későbbi vasszigora lehetetlenné tette, hogy valaki e kényes és tiltott témákról írjon és az ismeretek leginkább szájhagyomány útján terjedtek tovább. Az alkímia virágzó korában nehéz feltételezni, hogy pont gyermekáldás ellen ne használták volna a kuruzslószerek sokaságát. Albertus Magnus (1206—1280) írásában a meddőség okaiként sorolta fel a praeventív lehetőségeket, így a coitus alatti rendellenes testhelyzetet, a szimultán kéjérzés elmulasztását, a coitus utáni gyors vizelést, herbák fó'zetének ivását stb. Aki ezeket elolvasta, következtethetett a contraceptio követendő útjaira. Arnoldus de Villanova (1238 — 1311) katalán orvos nem tett különbséget a nemi ingert csökkentő szerek és a fogamzásgátlók között. Előírásai főleg mágikus