Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

eunuch-rendszer mögött sokan bizonyos születéskorlátozási szándékot látnak, A kínai mágikus szokások sorában szerepelt a nők köldökére helyezett forró vasgolyó (moxa), gyermekáldás ellen. A régi hindu irodalom mélyen vallásos, de mélyen erotikus is. Bűnnek számított pl., ha a lányok nem mentek férjhez első mensesük előtt. Vátszjájana Kama Sutra-jának (kb. i. e. IV. sz.) „Bizalmas tanítások" (upanisad) c. fejezete 12 aphrodisiacum receptet, 8 férfit kívánatossá tevő eljárást, 5 penis pótlására szolgáló eszközt stb. említ [25]. Igaz ugyan, hogy a műben egyetlen anticoncipiens eljárás sem szerepel, a sexualis kultusz magas színvonalából mégis arra kell következtetnünk, hogy ilyen eljárások már időszámításunk előtt használatban lehettek Indiában. A Dekkán vidék (Dél-India) lakói között az a felfogás uralkodott, hogy nem lehet szó igazi nemi élvezetről, ha a linga (penis) nincs átfúrva. A fiúgyermekek lingáját ezért már kicsiny korukban kifúrták — mint a fület szokás — és arany karikát húztak belé (infibulatio). Az ősi szanszkrit írások általában korábbi munkákra és szájhagyományokra épültek. Az i. u. IV. századból származó hindu szövegek a fogamzásgátló előiratok tömegét tartalmazták már. Ilyenek voltak a coitus alatti passzivitás, különböző amulettek viselése, a vagina füstölése, őrölt „Ajowan" magvakból készült tamponok, kősó és olaj, méz és olaj keveréke intravaginalisan. Említik a coitus obstructust is (a penis tövének ujjal történő leszorítása ejaculatiókor, hogy „az ondó a hólyagba kényszerüljön"). Szerepel az előiratok között az orgasmus visszatartása coitus alatti apnoekkal, a figyelem elterelésével stb. [12]. A közösülés alatti passzivitást egyébként a vallási önfegyelem is előírta. A későbbi Indiában abortus kiváltására a méhnyakba fapálcát helyeztek fel és gyömbér, fokhagyma, asa foetida stb. főzetét itták [20, 27]. Egy régi japán erotikus könyv így írt: „A kawagata vagy kyotai vékony bőrből készül és az idegenek ryurusakkimak nevezik. Ez egy olyan eszköz, mely megvéd az ellen, hogy a férfi ondóváladéka bejusson a nő hüvelyébe, s ezáltal véd a fogamzás ellen". Nincs ismeretünk arról, hogy ezt az eszközt a hüvelybe vezették-e vagy a condomhoz hasonlóan került-e alkalmazásra. Későbbi leírások kábutogata néven bőrből, teknősbékahártyából és szaruból készült szilárd condomról tesznek említést, amit Japánban régen és gyakorta használtak. Mosuga néven a japánok is alkalmazták az ősi kínai moxa-eljárást. A teák és gyógyfüvek temérdek változatán kívül éltek a coitus reservatus, a coitus interruptus és a mesterséges uterusretroflexio lehetőségével is. Divatos volt az ún, misugami (olajjal átitatott vékony bambuszlevélből készült tampon) és a yoshinogami (puha papírtampon) [28, 29]. Cooper [30] arról tájékoztat, hogy a japán nők a terhesség elkerülése céljából egy speciális, ujjal végzett vagina-öblítést (shimoyu) végeztek. Közvetlen coitus után a nők gyors ujjmozdulatokkal távolították el az ondót hüvelyükből, ujjukat közben sűrűn forró vízbe mártogatva. Századunk elején a detroiti prostituáltak ugyanezt az eljárást nagy sikerrel gyakorolták részben kezükkel, részben rongydarabkákkal végezvén a leírt műveletet.