Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Balogh János: Balassa János, az első magyar sebészeti iskola megalapítója
megmaradt, az asszony 5 napig élt a műtét után, így indult el a hasi sebészet Magyarországon, hogy Balassa halála után három évtizeddel olyan sebészeket adjon a hasi sebészet tudományának, mint Pólya, Herczel és még mások [14], Évezredeken át a gyógyszereket csak szájon át lehetett a szervezetbe juttatni. Ez azonban érthető módon nagyon gyakran lehetetlen, mert a beteg egyszerűen nincs olyan állapotban, hogy a gyógyszert be tudja venni, illetve a már bevett gyógyszert kihányja. A XVII. sz. közepén Wren kísérleteiből bebizonyosodott, hogy a kutya erébe fecskendezett sör és bor ugyanúgy hat, mintha az állatnak a gyomrába juttatták volna a szeszt [22], Ugyancsak gyakorlati tapasztalat volt az, hogy a gyógyszer a végbélbe juttatva is kifejtheti hatását. Wardrop az orvosszerek bedörgölését ajánlotta, majd 1828-ban Lambert az „endermaticus" módszert végezte, edzőszerrel felmarta a bőrt, erre kente a vízzel péppé vegyített gyógyszert és viasztafota ragtapaszos kötéssel zárta a sebet, amelyet két napig használt. Trousseau a bőr aljáig hatoló kis bőrsebet készített, ebbe helyezte a gyógyszer „labdacsait", s hogy a seb be ne gyógyuljon, borsószemet tettek a sebajkak közé. Lafargue a bőrbe szúrt csatornába gyógyszerhengereket vezetett be. Cassargne 1836-ban ajánlotta, Riynd 1845-ben alkalmazta, 1853-ban pedig Wood a Ferguson-féle fecskendővel morphint és ópiumot fecskendezett a bőr alá. Ettől kezdve Európában és Amerikában egyaránt rengeteget foglalkoztak a gyógyszereknek a bőr alá fecskendezésével, Pravaz lyoni sebész eszközén kívül igen sokan készítettek nemcsak tiszta üvegből, de fémből és üvegből vagy ritkábban tiszta fémből fecskendőt. Akkoriban a sebészi beavatkozások, sérülések kapcsán a sebzési derme, a tetanus, nagyon gyakori megbetegedés volt. Alighogy kialakult az előbb vázolt új kezelési eljárás, máris kipróbálták e ma is nagyon súlyos betegség ellen. Tetanus megbetegedés alkalmával ópiumot, morphint woorarát (curarét) adtak a bőr alá [15]. Balassa műtőnövendéke, Horváth György tudor tollából olvashatunk olyan esetről, amelyben a kialakult sebzési dermét, a tetanust, bőr alá fecskendezésekkel sikerült meggyógyítani. Úgy látszik, már nálunk is annyi tapasztalat állott rendelkezésre, hogy Balassa, aki teljesen elfogulatlan volt minden új eljárással szemben, de emellett óvatos, a beteg érdekeit messzemenően szem előtt tartó sebésznek bizonyult minden esetben, hozzájárult ezen új eljárás alkalmazásához súlyos betegeken. 47 napos kitartó kezelés és gondos észlelés után az első, modern elvek alapján kezelt tetanusos beteg gyógyultan hagyhatta el a klinikát [16]. Balassa tanítványa, Lumniczer is alkalmazta a bőr alá fecskendezést, öt esetét a magyar természetvizsgálók X. gyűlésén mutatta be. Az európai színvonalú Balassa-klinika szellemi és gyakorlati irányításával a sebészet Magyarországon ismét egy újabb vívmányhoz, a gyógyszereknek a tápcsatorna megkerülésével való adagolásához jutott. Balassa egyik dolgozatában az elektromos áram segítségével elvégzett garatpolyp-eltávolításról, hímvesszőcsonkításról, bőrrákkiirtásról számol be. Egy érdekesség ismét idekívánkozik: Garibaldi lábszárából Nelaton, a ma is ismert nevű sebész, elektromos készülék segítségével vette ki a golyót. Erre a Balassaklinikán is felfigyeltek, és 1866-ban az Orvosi Hetilapban villany csengettyűs lövetjelzőről olvashatunk, vagyis olyan villanycsengőről, amelynek áramkörébe golyófogót kapcsolt a készítője, s ha a golyófogó két pofája közé fémtárgy szorult, a csengő megszólalt [17].
