Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Balogh János: Balassa János, az első magyar sebészeti iskola megalapítója

dott féregnyúlvány, epehólyag, fekély, petefészektömlő vagy más ún. hasi katasztrófa miatt. A hashoz senki sem mert hozzányúlni. Ősrégi kegyetlen kudarcok emléke fogta le a sebészek kezét, hogy megnyissák a hasat és belenyúljanak az élő ember e létfontosságú testüregébe. Megdöbbentő, ha végiggondoljuk, hogy Vesalius óta ismerte az ember hasának anatómiáját, csaták, balesetek sérültjeinek kiforduló hasi zsigereit számtalanszor kellett volna visszatenni, vagy az elszakadt belet megvarrni, de ha megpróbálták, a kísérletet a beteg kínos szenvedése és a kérlelhetetlenül bekövetkező halála követte. Amikor megoldódott a műtéti fájdalomcsillapítás kérdése, majd kezdődött a harc a gennyedés, fertőzés ellen, az ősi tilalom még mindig lefogta a sebészek kezét, A korabeli magyar orvosi folyóiratokban olvashatjuk, hogy nem merték a beteg hasát kinyitni, mert betódul a levegő a hasüregbe és ezt a haskér, azaz a peritonaeum nem tűri el, a beteg a műtétbe belehal [21], Balassa egyik munkájában egy helyütt ezt olvassuk : „Ennyi fenyegető veszély láttára könnyen arra határozhatnók el magunkat, hogy ezen jelentékeny bajjal szemközt, a műtéttől elálljunk. Meggyőződésünk azonban, s ezen meggyőződést mintegy orvosi hitvallomás gyanánt kívánom hangsúlyozni minden hasonló esetre nézve : hogy a lelkiismeretes orvosnak elutasíthatatlan kötelességéül kell tekintenie, mindannyiszor, valahányszor a beteg orvosi segítség nélkül elveszne, mentő kísérletet tenni, mégha a segélyeszköz veszélyt rejt is, csak legalább a megmentés lehetőségét ne zárja ki. Ne törődjünk azzal, hogy a sikertelenség esetén a jó hír s dicsőség csorbát szenvedhet, mert ezeket a világ úgysem szokta mindég érdem szerint osztogatni" [11], Balassa ezeket a szavakat nemcsak leírta, de élte is. így történt aztán, hogy 1867 nyarán Balassa végrehajtotta az első sikeres petefészektömlő-kiirtást a hasüreg megnyitásával. Óriási lépés volt ez előre, hiszen a nálunk jóval fejlettebb, gazdag Angliában is csak ritkaságszámba mentek akkor ezek a műtétek, a tapasztalat is kevés volt még (nálunk semmilyen tapasztalat sem volt), csak az a sebész fiatal korában megtanult törvény: a levegőnek nem lehet a hasüregbe hatolnia! A hatalmas petefészektömlő miatt nagy kínokat kiálló 32 éves nőn segíteni kellett. Balassa operált, a segédlet legfontosabb részét a belek előtolulásának meggátlását Lumniczer végezte, Horváth tudor a tömlőnek csapra rögzítése és előrevonása, Verebélyi tudor műtőnövendék a ruganyos csőnek a beillesztése és az alatt levő edénybe való irányzása körül működött. Csajághy tudor a műszereket nyújtotta, míg Hajnal tudor a kábítást végezte. Az előrevont tömlőből a bennéket kiengedték, kocsányánál aláöltötték és átvágták, a fonalat nem vágták le, hanem a hasüregbe vezetett csík behelyezése és a hasfali seb bezárása után a sebvonal alsó zugában rögzítették, A műtét július 2-án történt, a beteget Mészáros Károly orvostanhallgató észlelte 3 héten át. Mindennap feljegyezte általános állapotának legfontosabb adatait (láz, pulzus, légzés), étkezését, a nyújtott gyógyszereket. Akkori szemmel tekintve a kórlefolyás simán ment, bár egy mai sebész bizonyára nagyon nyugtalan lenne, ha hasi műtét után olyasmiket észlelne, mint Balassa tanár tehetséges és szorgalmas hallgatója, A beteg szerencsére meggyógyult és október 27-én az ellenőrző vizsgálaton a hasfali heg kifogástalan volt, belsőleg vizsgálva normális viszonyokat találtak [13]. Balassa halála után nem egészen két év múlva Debrecenben Török József császármetszést végzett egy szegény csizmadia nyomorék asszonyán. A gyermek