Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Balogh János: Balassa János, az első magyar sebészeti iskola megalapítója

Balassa sebészi működésének érdekes vonását képezi a húgyhólyagkövekrőt írott dolgozata. E téren kifejtett működése messze a határokon túl is ismert, sőt elismert volt, és amikor az amerikai Kentucky állam egyik egyeteméről kértek tőle húgyköves megbetegedésekkel kapcsolatosan adatokat, Balassa 12 év alatt kezelt 135 húgyhólyagköves esetét dolgozta fel. 135 betege közül 122-t megműtött, ezek közül 92-ben hólyagmetszést, 30-ban kőmorzsolást végzett [10]. A húgyhólyagkő keletkezésének okaira igen sok elméletet alkottak abban a korban. Balassa a cikkében számos korabeli szerzőt idéz, az egyik szerint csak a gyulladás, a másik szerint a bilharziasis a betegség oka stb. Balassa arra az eredményre jut, hogy a nehezebb sorban élő, egyhangúan táplálkozó emberek betegszenek meg nagyobb számban. A sok gyerekkori köves megbetegedésnek — szerinte — az az oka, hogy a szegény földmíves ember gyermeke az anyatej után rögtön zsíros tésztaféléket, száraz hüvelyeseket, káposztát, burgonyát, „kövér sertésneműt" fogyaszt, vagyis „nehezen áthasonítható széneny (carbon) összeköttetésekben gazdag anyagokkal táplálkoznak". Ez a felfogás igen közel áll mai felfogásunkhoz és szemléletében is kitűnő, hiszen a betegség ritkán vezethető vissza egyetlen kizárólagos okra és a környezetnek is jelentős része van az ember élet- és kórfolyamatainak alakulásában. Gyűjteményében 83 kő szerepelt, mert mint írja: „több műtett betegtől eltávolított kövének tulajdonát megtagadni nem lehetett". A 83 követ vegyi vizsgálatnak is alávetett és eredményei alapján ezt írta: „ . .. azon problémát pendítjük meg a gyakorlat számára: váljon sóskasavas és húgysavas kötményekre, mint a kőképzésnek önmagukban elégséges hasisaira való hatás .. . váljon ilyetén gyógyhatás nem volna-é leg- és célszerűbb a húgykő képződésnek, kiújulásnak, vagy legalább nagyobbodásnak meggátlására." 110 esztendővel ezelőtt Balassa klinikáján már rendszeresen végezték a betegek vizeletének „vegykémlet"-ét, illetve górcsői vizsgálatát [10, 29]. Nem tudjuk ma még, hogy ez a cikk eljutott-e a messzi Kentucky államba, és azt sem tudjuk jelenleg megállapítani, hogy lett-e valami visszhangja az amerikai tudós és Balassa ezen szerény tudományos kapcsolatának. A cikk alapján azonban bátran állíthatjuk, hogy a rendkívül nehéz viszonyok között tengődő szegény pesti sebészeti klinika erejét meghaladó módon, de lépést tartott a kor legnevesebb európai klinikáival, a Balassa-klinika a szó nemes értelmében vett európai tudományos intézet volt. 1861. április 15-én tartotta Balassa az akadémián székfoglaló előadását. Az előadás címe: „A képző-Műtétek". Minden Balassa-életrajzíró, -emlékbeszédtartó vagy korabeli újságíró megemlékezik arról, hogy „kitűnő plasticus sebész". Elöljáróban el kell mondanunk, hogy Balassának már Magyarországon is volt elődje, aki tudományos alapossággal foglalkozott a plasticai sebészet kérdéseivel: Lumniczer Sándor. Balassa azonban nemcsak foglalkozott a kérdéssel, hanem művelte is a — ahogy ő mondta — a ,,képző-műtévés"-t, mintegy 40 esetről számol be akadémiai székfoglalójában: gégeképzés, ajak -és pofaképzés, alsóajakképzés, orrképzés, orrhátképzés, orrfélképzés, orrcsúcsképzés, szájképzés, szemhéjképzés, lágyszájpadív-varrat esetei. Első pillanatban kicsit kevésnek tűnik 40 eset, értékelésüknél azonban másként kell eljárnunk mint ahogy ma