Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Balogh János: Balassa János, az első magyar sebészeti iskola megalapítója

Egy gondosan észlelt és igen alaposan átgondolt lábsérülés esete azután rávezette: Balassát arra is, hogy a végtagsérüléseknél akkor is rögzíteni kell a végtagot, ha a csont nem, hanem csak az izmok és a szalagok sérültek. Ezzel a gondolattal „a nyugalom mint gyógyhatány" gondolatköre tökéletes művé épült ki, ma is élő eleven, alkalmazott valóság! Ez a munka megjelenésének idején méltán keltett nemzetközi feltűnést, hiszen belföldön és külföldön egyaránt évtizedekre megszabta a gümős ízületek kezelési módját [7], Balassa alaposságát, hihetetlen körültekintését mi sem jellemzi jobban, mint az a két cikk, amely 12 évvel később az OH hasábjain, most már magyarul jelent meg 1804-ben ezen a címen: „Az absolut nyugalom mint gyógyhatány ügyéhez a lobos ízbántalmak gyógykezelése körül." [8], Ami 12 évvel ezelőtt még csak sok sikerrel biztató eszmei alapvetés volt, az ezekben a dolgozatokban már kiforrott elv, pontos javallatokkal, a hátrányok, veszélyek és ellenjavallatok teljes ismeretével. Az első világháború után korunk ma is élő, világszerte elismert híres baleseti sebésze Böhler, elkerülhetetlennek tartja a törések (és ficamok) azonnali és végleges ellátását, a sérülések „ununterbrochen" — megszakítatlan, a szükséges ideig tartó rögzítését. 1864-ben Balassa az eltávolíthatatlan kötések javallatait így állapítja meg: 1. a lágyképletekben székelő ízloboknál, 2, ízvégek és ízlapok lobjainál sebzések után, 3. görvélyes (gümőkóros) ízlobok, 4. heveny ízlobok csontban és csonthártyában. Az eltávolíthatatlan kötésnek előnye, hogy tartós egyenletes nyugalmat biztosít és ami nagyon fontos, biztosítja a helyes izomegyensúlyt. Hátrányok : izomsorvadás, túl szoros kötésnél a bőr, esetleg a tag elhalása, lágyrészek feldörzsölése, izzadtság és egyéb nedvek miatt a kötés felpuhulása. A kötést 4—6 hétig kell fenntartani. Balassa kedvelte az ún. túrómészkötést. Ezt úgy készítették, hogy 2 rész száraz túróport összekevertek 2 rész oltatlan mésszel, majd 3 rész vízzel pépet kevertek belőle és ezt kenték fel szalagokra vagy kéregpapírra. A Balassa-iskola rögzítési technikája messze földön híres volt. Az ausztriai házat ért történelmi jelentőségű csatavesztés után a nagy ütközetnek 400 sérültje került a pesti Városligetben felállított barakk-kórházba, s a sérülteket Balassa tanítványa, Verebély kezelte és észlelte egy Kövér nevű orvostanhallgatóval együtt. Az itt nyert tapasztalatok alapján javasolták, hogy a régóta használt túrómész-zsindely-rögzítőkötés helyett „föszből" (azaz gipszből) készített és hazánkban akkor bevezetett új kötözőanyaggal, a vattával kibélelt rögzítőkötést kell használni, különösen akkor, ha a sérültet ellátás után tovább szállítják, mert a sérült végtag nyugalmát csak így lehet mindenképpen biztosítani. Ez az eljárás ma is használatos, s ezek szerint 102 esztendős [18], Halála évében a klinikájáról kikerülő dolgozatban ezt olvashatjuk: „a csonttörések kezelésénél koródánk elhagyta a provizórikus kötések alkalmazását, a nagyobb dagnál, szövődménynél is azonnal igénybeveszi a mintázó foszt (gipszkötés), minthogy a tag nyugalombatétele és a tört csontszélek okozta további sebzések megszüntetése által a legelső és fő javallatnak csak így felelhet meg a legbiztosabban. (!) Szigorú ellenőrködés és ha szükség úgy hozza magával, a kötés egyszeri-kétszeri megnyitása minden kellemetlenségtől meg fog óvni"