Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Erasmus: A természetellenes házasság (Fordította: Komor Ilona)

Gabriel: Mondd meg: kik jelentenek nagyobb veszedelmet, az egyszerű tolvajok, vagy az ilyen betegek? Petronius: Elismerem: a pénz sokkal kevesebbet ér mint az egészség. Gabriel : És a tolvajokat mi keresztények mégis felakasztjuk, és szemünkben ez egyáltalán nem minősül kegyetlenségnek, hanem igazságosságnak, sőt az állam részéről egyenesen kötelességnek. Petronius : Ebben az esetben azonban azt büntetik, aki valakinek kárt okozott. Gabriel : A francia betegségben szenvedők talán bizony hasznot hajtanak? Elismerem, sokan önhibájukon kívül esnek ebbe a betegségbe, bár mégis viszonylag kevés az olyan, aki ne léha életmódjával szerezte volna a bajt. A jogászok azt tanítják: néha ártatlanokat is jogosan végeznek ki, ha az állam érdeke kívánja. A görögök például Trója pusztulása után Hektor fiát Astyanaxot azért ölték meg, hogy a háború ismét ki ne robbanhasson. Azt sem tartják gaztettnek, ha a zsarnok meggyilkolása után ártatlan gyermekeit is kiirtják. És mi keresztények, akik állandóan háborút viselünk, talán bizony nem tudjuk, hogy a háborúk során azokat éri a legtöbb baj, akik teljesen ártatlanok? Éppen így áll a dolog azzal, amit megtorlásnak neveznek. A támadó biztonságban van, ellenben kifosztják például a kereskedőt, aki nem is tudott a történtekről, még kevésbé lehetett bűnrészes. Ha ilyen eszközöket alkalmaznak nem nagy jelentőségű dolgokban, mit gondolsz, mi a teendőnk, amikor a legszörnyűségesebbről van szó? Petronius : Meggyőzött az igazság. Gabriel : Akkor hát mérlegeld a következőt. Amikor az itáliaiaknál fellángol a pestis, bezárják a házakat, ahol betegek vannak, s akik ápolják őket, azokat sem engedik ki a többiek közé. Ezt egyesek embertelenségnek tartják, bár szerintem a legmagasabb fokú emberiesség. Ezzel az éberséggel elérik ugyanis, hogy kevés halálesettel megszűnik a járvány. Mekkora emberség, annyi ezer emberélet fölött őrködni! Vannak, akik úgy találják, nem nagy emberszeretetre mutat, hogy az itáliaiak a pestisveszély hírére az esti órákban sem engednek be idegeneket a kapukon, hanem arra kényszerítik őket, hogy szabad ég alatt töltsék az éjszakát : szerintem ez kötelességük, hiszen így néhány ember kényelmetlensége árán őrködnek állampolgáraik jóléte fölött. Egyesek bátornak és áldozatkésznek tartják magukat, amiért el mernek menni egy pestiseshez, bár ott semmi keresnivalójuk. Amikor ellenben hazatérnek, megfertőzik feleségüket, gyermekeiket, az egész családot. Képzelhető-e ennél a bátorságnál ostobább, ennél a fontoskodásnál felelőtlenebb viselkedés, amikor valaki legközelebbi hozzátartozóit életveszélynek teszi ki, hogy egy idegen embert meglátogasson. De mennyivel kevésbé veszélyes a pestis, mint ez a ragályos betegség, amelyről szó van! Ritkábban terjed át rokonokra, alig támadja meg az öregeket. Akit elért, vagy gyorsan elviszi, vagy kigyógyul belőle az illető, s akkor egészségesebb lesz mint volt azelőtt. Ez a betegség azonban nem más mint állandó haldoklás, vagy hogy pontosabban fejezzem ki magam, állandó temetés. A betegeket kenőcsökkel kenegetik és gyolcsba burkolják, akárcsak a holttestet. Petronius : Nagyon igazad van. Legalább ugyanakkora gonddal kellene védekezni ez ellen a veszedelmes betegség ellen, mint a lepra ellen. Ha azonban ezt sokallják, legalább senkinek se legyen szabad beretváltatnia szakállát, vagy pedig beretválja mindenki maga.