Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Erasmus: A természetellenes házasság (Fordította: Komor Ilona)

Gabriel : Ha egy leány tudva beteg férfihez megy feleségül, talán megérdemli baját, mert maga szerezte magának, ha azonban én volnék a király, mindkettő­jüket eltávolítanám a városból. Amennyiben azonban valaki úgy ment ilyen beteghez, hogy az illető egészségesnek adta ki magát, én felbontanám ezt a a házasságot — szentesítették bár ezer házassági okirattal —, ha engem tennének meg pápának. Petronius : Milyen jogi alapon ? Hiszen a szabályosan kötött házasságot ember fel nem bonthatja! Gábriel: Hogyan? Hát szerinted szabályosan kötötték azt a házasságot, amely közönséges csalás alapján jött létre? Nem érvényes a házassági szerződés, ha egy rászedett leány megtévesztve rabszolgához ment feleségül, abban a tudat­ban, hogy szabad ember az illető. Akihez ez a leány ment feleségül, a legször­nyűbb úr rabszolgája, a francia betegségé. S ez a szolgaság annál borzasztóbb, mert ettől senki sem szabadulhat, s így nyomorúságában még a szabadulás re­ménye sem nyújthat vigaszt számára. Petronius : Bizony megtaláltad a jogi alapot. Gábriel : Azonfelül csak élők között köthető házasság. Ezt a leányt pedig halotthoz adják feleségül. Petronius : íme másik jogi alapot is találtál! Ezért úgy gondolom, hozzájárul­nál, hogy a francia betegségben szenvedők egymás között házasodjanak, akkor ugyanis — ahogy a régi közmondás tartja — a zsák megtalálná a foltját. Gabriel : Ha úgy intézkedhetnék, ahogyan az államnak legüdvösebb, meg­engedném, hogy összeházasodjanak, de azután mindkettőjüket elégettetném. Petronius : Akkor te a zsarnok Phalaris módjára cselekednél, nem úgy mint egy fejedelem! Gabriel : Te Phalarisnak tartod az orvost, aki amputál néhány ujjat, vagy kiégeti a test egy részét, hogy az egészet megmentse ? Szerintem ez nem kegyet­lenség, hanem éppenséggel könyörületesség. Bárha így jártak volna el a baj kezdetén! Akkor kevés ember halála árán az egész világ jólétéről gondoskodtak volna. Franciaország történetében is találunk erre példát. Petronius : Mindenesetre szelídebb eljárás volna a beteg férfiakat kiherélni és elkülöníteni. Gabriel : De mit tennél az asszonyokkal ? Petronius: Azokra erényövet köttetnék. Gabriel: Ezzel, persze, gondoskodnál róla, hogy a beteg holló ne rakhasson hibás tojást; megengedem, hogy ez szelídebb, ha te is belátod, hogy amaz viszont biztonságosabb eljárás. Hiszen a kiherélteknek is vannak érzéki vágyai; másfelől a baj nem kizárólag egy módon terjed. Csókkal, beszélgetés közben, érintés útján, borozgatás közben is átragad egyik emberről a másikra. Megfigyelhető az is, hogy ezzel a bajjal veszedelmes rosszindulat is együtt szokott járni. Aki ebben szenved, ha nem is származik előnye belőle, örül, ha minél több embernek adhatja tovább. Akiket elkülönítenénk, azok éjszaka kitör­hetnek és megfertőzhetik azokat, akik nem ismerik őket. Csak a halottak felől nem fenyeget semmilyen veszély. Petronius: Elismerem, így volna biztonságosabb. De nem tudom, hogyan egyeztethető ez össze a keresztény irgalmassággal?

Next

/
Oldalképek
Tartalom