Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Erasmus: A természetellenes házasság (Fordította: Komor Ilona)

Gabriel : Ha egy vezér lóállományát akarja szaporítani, kiváló kancáját kehes, korcs gebével hágatja meg? Petronius : Még a közös istállóba sem eresztené, nehogy megfertőzze a többi lovat. Gabriel : Úgy látszik azonban, az mindegy, kihez adja valaki feleségül a lányát, kitől lesznek gyermekei. Pedig azok nemcsak minden vagyonuk örökségébe lépnek majd, hanem közülük kerülnek ki, akik az államot fogják irányítani. Petronius : Egy paraszt sem enged akármilyen bikát a fiatal tehénhez, akármilyen csődört fiatal kancájához, akármelyik kanját anyadisznajához, bár a bika az eke elé, a ló a kocsi elé való, a disznó meg a konyhába, Gabriel : Figyeld meg, milyen fonák az emberek gondolkodása ! Ha egy alacsony sorból származó férfi csókot lop egy nemes rangú leánytól, azt hiszik, ezt a sérelmet háborúval kell megtorolniuk. Petronius : Mégpedig a legkíméletlenebb háborúval. Gabriel: Ezek a szülők ellenben önként, tudva és látva szolgáltatják ki legdrágább kincsüket egy ilyen utálatos szörnyetegnek, s ezáltal magánemberekként a saját családjuk, állampolgárokként az állam érdeke ellen vétenek. Petronius : Ha valakinek a kérője sántít, egyébként egészséges, mennyire idegenkednek a házasságtól! Ez a szörnyű baj ellenben nem jön tekintetbe, ha eljegyzésről van szó? Gabriel : Ha valaki egy volt ferences baráthoz adja leányát, mekkora megbotránkozást kelt, mennyire szánják a leányt, amiért rosszul ment férjhez! Pedig ha az illető kibújt a reverendából, épkézláb férfit kapott benne. Amaz ellenben egész életét egy félholt mellett tölti. Ha valaki paphoz megy feleségül, kinevetik, mert fölkent az illető, pedig akihez ez a leány ment, sokkal rosszabbul van bekenve. Petronius : Aligha tesz ilyesmit az ellenség a háborúban a fogságba ejtett leányokkal, vagy a kalózok azokkal, akiket gonosztevők módjára elraboltak. Ellenben íme megteszik a szülei egyetlen leányukkal és mégsem helyezik őket gondnokság alá. Gabriel : Hogyan segítsen az orvos az őrülten, mikor maga is elvesztette az eszét? Petronius : Fölfoghatatlan számomra, hogy a fejedelmek, akiknek feladata az államról való gondoskodás — természetesen legelőször is testi épség tekintetében — semmiféle védekezésről nem gondoskodnak. Pedig az egészségnél semmi sem előbbrevaló és fontosabb! Ez a veszedelmes fertőző betegség immár a világ nagy részében elterjedt, ők pedig eközben nyugodtan alusznak, mintha nem is érdekelné őket a dolog. Gabriel : A fejedelmekről, Petronius barátom, csak tisztelettel szabad beszélni! Hajolj közelebb, súgok neked valamit. Petronius : Ó istenem, bárha nem lenne igaz, amit súgsz! Gabriel : Mit gondolsz, hány fajta betegség származik a pancsolt és hígított borból? Peronius : Számtalan, ha hihetünk az orvosoknak. Gabriel: Vajon ügyelnek-e erre hivatalnokaink? Petronius : Inkább arra ügyelnek, hogy behajtsák az adót.