Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Erasmus: A természetellenes házasság (Fordította: Komor Ilona)

Gabriel: Ismered Lampridius Eubulust? Petronius : Nincs nála jobb és boldogabb ember a városban. Gabriel : Hát a leányát Iphigeniát? Petronius : Maga a virágzó ifjúság. Gabriel : így van. De tudod-e, kihez adták feleségül? Petronius : Tudom, ha megmondod. Gabriel : Pompilius Blendushoz. Petronius : Ahhoz a hetvenkedő katonához, aki mindenkit halálra gyötör kérkedő történeteivel? Gabriel : Igen, ahhoz. Petronius : Az pedig már régen két dologról nevezetes a városban, a hazudozásairól és a betegségéről, amelynek még nincs neve, bár olyan sok ember szenved benne. Gabriel : Ez egy igen előkelő betegség, amely sem a rüh, sem az elefantiázis, a sömör, a podagra vagy a mentagra mögött nem maradna el, ha versenyre kerülne a sor közöttük. Petronius : Ez az orvosok véleménye. Gabriel: Mit mondjak most, Petronius barátom? Szóljak a kislányról, akit jól ismersz, bár természetes szépségét még nagy mértékben növelte díszes öltözete. Petroniusom, istennőnek nevezted volna! Minden olyan jól állt neki. Közben feltűnt a boldog vőlegény is. Csonka volt az orra, húzta a féllábát, de nem olyan kecsesen mint a svájciak szokták. Keze tele kiütéssel, bűzös a lehelete, szeme bágyadt, fején kötés, orrán, fülén dől a genny. Mások az ujjukon hordanak gyűrűt, ő még a lábszárán is. Petronius : Mi jutott szüleinek eszébe, hogy ilyen lányukat erre a szörnyetegre bízták? Gabriel : Csak azt tudom erre mondani, hogy manapság sokaknak elment az eszük. Petronius: Talán dúsgazdag? Gabriel : Igen, dúskálódik az adósságban. Petronius : Ha a leány méreggel pusztította volna el mindkét nagyapját és nagyanyját, súlyosabban akkor sem büntethették volna. Gabriel : Ha az apja hamvait mocskolta volna be, akkor is eléggé megbűnhődik, ha ilyen szörnyeteget kényszerül megcsókolni. Petronius : Ebben egyetértünk, Gabriel : Én úgy látom, kegyetlenebbül bántak vele, mintha meztelenül medvék, oroszlánok vagy krokodilok elé vetették volna. Mert azok vagy életben hagyják kiváló szépsége miatt, vagy gyors halál vetett volna véget szenvedéseinek. Petronius : Teljesen igazad van. Szüleinek ez a cselekedete Mezentiushoz volna méltó, aki Vergilius szerint: „Élőket kötözött ugyanis hullákhoz, az arcot Arcra kezet kézzel láncolván össze keményen." (Vergilius : Aeneis VIII. ének. 485—48G. sor Lakatos István fordítása)