Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Erasmus: A természetellenes házasság (Fordította: Komor Ilona)

ADATTÁR ERASMUS A TERMÉSZETELLENES HÁZASSÁG (A dialógus latin címe: Connubium impar) Bevezette és fordította: KOMOR ILONA (Budapest) A

Colloquia familiaria, amelynek az alábbi dialógus egyik darabja, Erasmus legjelentősebb művei közétartozik, helye közvetlenül a.Balgaság dicsérete mellett van, amellyel neve a születése óta eltelt fél évezred tudatában összekapcsolódott. A Beszélgetésekből, akárcsak a Balgaság dicséretéből, a középkor és az újkor határán álló Európa klasszikus világképe bontakozik ki előttünk. A Balgaságétól lfnyegesen eltérő ábrázolási módszerét célkitűzései és keletkezésének körülményei határozták meg. Eredetileg ugyanis latin nyelvkönyvnek, stílusgyakorlatnak készült. Az első beszélgetéseket 1497-ben írta Erasmus párizsi tartózkodása idején növendékei számára. Megjelenésükkor aratott hatalmas sikere ösztönözte arra, hogy tovább és mélyebben foglalkozzék ezzel a műfajjal, s az évek során gyors egymásutánban megjelenő kiadásokat egyre bővítse. így épült, csiszolódott, tökéletesedett mind tartalmát és problémakörét, mind formáját tekintve a Beszélgetések könyve több mint három évtizeden keresztül. Kereteit a szerző tulajdonképpen sohasem véglegesítette, utolsó és ezért véglegesnek tekintendő kiadását 1533-ban rendezte sajtó alá. A dialógusok a 16. század világának színes, sokoldalú, hiteles képévé tevődnek össze. Munkájuk, pihenőjük, szórakozásaik közben, életük hétköznapjaiban és ünnepi pillanataiban találkozunk a művelt polgárral és feleségével, a halkereskedővel és a zsoldoskatonával, a mészárossal, a világi pappal és a szerzetessel, a fogadóssal és családjával. Házastársak és özvegyek, családjuk körében féltve őrzött szende hajadonok és örömleányok, zarándokok és ivócimborák, fiatalok és zajos fiatalságukra visszatekintő rezignált öregek, csalók és szálhámosok, ereklyeimádók és a babona megszállottjai vonulnak el előttünk az élet bőségéből merítő németalföldi festők realizmusára emlékeztető gazdagsággal. A szatirikus világképben, melynek keretében az iskolás pedantéria fikciója és látszata mögül Erasmus bátran világít rá kora lényegükben egyáltalán nem gyermekekre tartozó nagy problémáira, s azok megoldásának lehetőségeire, természetszerűleg jelentős szerep jut az egyes tudományoknak, illetve áltudományoknak. Az áltudósok sorában első helyen a teológusok szerepelnek, de nem maradnak el mögöttük az álfilozófusok, áljogászok stb. sem. Erasmus áltudomány elleni fellépése kora természettudományára is kiterjed. Nagyra becsülte a hatalmas lendülettel fejlődésnek induló természettudományokat, pl. a kémiát, de különMialógus középpontjába állította a teológusalkimistát, s meggyőző erővel