Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Mester Géza: Jean Henri Dunant — a Vöröskereszt megalapítójának emlékére

A megegyezés aláírásakor felmerült a védőjel kérdése a tábori kórházak, illetve orvosok és ápolók részére, akik már az ütközetben is segítséget nyújtanak a sebesülteknek. Szinte magától adódódott a javaslat: Svájc tiszteletére, a fordított svájci címert alkalmazták. így lett a Vöröskereszt világhírű jelvénye fehér alapon egyenlő szárú vörös kereszt, ellentétben a svájci zászló vörös alapon levő egyenlő szárú fehér kereszt felségjelvényével. 1864-ben először jelennek meg a Vöröskereszt hivatalos megbízottai a dán-német háború harcterein. Semleges idegenek, semleges, de aktív segítő eszmékkel és tettekkel. Itt alkalmazták első ízben a vöröskeresztes karszalagot. De haladjunk tovább, mert ez a háború csak epizód a Vöröskereszt történetében. 1864-ben újra konferencia volt Genfben. 25 nemzet kapott meghívót, s ebből 16 nemzet 25 képviselője vett részt a tárgyalásokon. Baden, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hessen, Hollandia, Portugália, Poroszország, Egyesült Államok, Anglia, Svédország, Norvégia, Szászország, Wurtemberg, és Svájc küldte el képviselőjét. Ausztria nem fogadta el a meghívást — azon a címen, hogy egészségügyi berendezései kifogástalanok és a tervezet néhány pontjával nem ért egyetl Ezekről a kifogástalan egészségügyi berendezésekről mi magyarok beszélhettünk volna — akkor — egyet s mást! Bajorország és az Egyházi Állam lemondta részvételét; Brazília, Mexikó, Görögország és Törökország nem küldte el megbízottait, de bejelentették hozzájárulásukat. A cári Oroszország követével képviseltette magát a konferencián, azonban a követ későn érkezett. Ennek a konferenciának a tárgya a hadviselő államok A dunant-i álom valóra váltásának első és legfőbb mozzanata: a genfi megegyezés aláírása 1864. augusztus 22-én