Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Mester Géza: Jean Henri Dunant — a Vöröskereszt megalapítójának emlékére

ambulanciájának és egészségügyi személyzetének semlegesítése volt. A genfi egyezménynek a ratifikálása később történt, az év végéig újabb húsz állam csatlakozott. 1867-ben Oroszország, 1868-ban az Egyházi Állam. El is érkezett az ideje a Vöröskereszt egységes alapra állításának, mert ez az időszak már az európai militarizmus kezdetét jelezte. A nemzeti eszmék túlzott és felfokozott önző politikája minden katonailag megerősödő országban jelentkezett. Az egymás ellen acsarkodó államok között vitathatatlanul helyet kapott az irodalomban Clausewitz német tábornok műve. „A háborúról" című hadászati munkájából idézünk: „A háború legyen rövid, kegyetlen és döntő! A háborút nem a hadsereg, hanem az egész nép ellen kell viselni. A polgári lakosságnak is éreznie kell a háború megpróbáltatásait, hogy kívánja mielőbbi befejezését. Titkos előkészületek, hirtelen betörés biztosítja a sikert. Az erőszakot minden korlátozás nélkül, vérontásra való tekintet nélkül kell alkalmazni!" [10]. Azt hiszem, szükségtelen összehasonlítást tennem a svájci tábornok emberséges felfogása és a clausewitzi tanítások között. Szerencsére nemcsak Clausewitz és a német szoldateszka élt ebben az időben, mert a német orvosok, elsősorban a nagy sebész B. Langenbeck, továbbá maga Fr. Löffler voltak azok, akik Dunant elgondolásának fontos támaszává váltak. E kitérés után térjünk vissza Genfbe, ahol már érni kezdett a Vöröskereszt nemes emberbaráti intézményének megvalósulására irányuló törekvés. A Dunant által felkért és eszméinek megvalósítása érdekében hozzá csatlakozott segítő kész Dufour generális, Gusztáv Moynier, valamint Appia és Maunoir, mint az „ötös" tagjai, minden igyekezetükkel segítettek Dunant eszméit alátámasztani. De nem is tehettek mást, miután a berlini tervezetet, amelyet H. Dunant mint a Genfi Bizottság jegyzője írt alá, ha utólag is, de jóváhagyni kényszerültek. Ez adott kezdeti lendületet és erőt ahhoz, hogy most már a világ reflektorfényébe került szervezkedés és megvalósítás kibontakozhasson! Egy ember, aki különb és jobb volt a többieknél, indította el a gondolatot, és elképzeléseinek minden fontossága felfokozva vált valóra! Valósággá lett az a hatalmas segítő szervezet, amely átöleli az országokat és kezet fog idegen népek törvényein keresztül, erős segítő kézfogással, az elesettért, a szenvedőért, a nyomorultért, a rászorulóért .. .! Ennél nemesebbet, emberien szebbet nem gondolt ki és nem váltott valóra még soha ember a földön. Bár kora magasztalta és elejtette, mégis megérte eszméinek tökéletes diadalát. Ennek minden bizonnyal sokkal jobban örült, mint a később neki ítélt első Béke Nobel-díjnak. Annyira elkötelezte magát eszméje mellett, hogy sem bankházával, sem üzleteivel nem törődött. Megbukott és tönkrement. Ellenfelei látták, hogy nem anyagi javak után törtet, hanem ideáljai valóra váltásáért küzd és áldozza fel mindenét. Az ilyen bankár könnyen elvéreztethető az üzleti életben. Ez sikerült is nekik. Tönkrejutása előtt független és gondtalan élete volt, most nehéz körülmények közé kerül. De nem olyan fából faragták, hogy elcsüggedjen. Újabb nagy terveken törte a fejét. Nemzetközi Világkönyvtár alapítását (ennél fantasz-