Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Jósa András élete és munkássága

részen a közlekedést is megnehezítették. Idejének minél gazdaságosabb felhasználása végett hetenként 2 ízben külön rendelőnapokat tartott. Különben pedig szinte állandóan úton volt. Erről így írt: „Egy kis nagyítással azt is állíthatom, hogy talán vármegyénk összes dülőútját úgy ismertem, hogy bátran beállhattam volna éjjeli kocsisnak." Útközben „ha edénydarabokat lát vagy csontokat és felhívják figyelmét lelőhelyekre — írta róla Kiss Lajos — nem halogatja a kutatást hanem előveszi az ásót, mely éppen e célból örökösen kocsijában van és maga fog hozzá, ássa keresi a tárgyakat, figyeli a változó földrétegeket." Útjain gyakran megfigyelték, hogy könyveibe mélyedt, olvasott. Kivételes manualitásának nagy hasznát vette orvosi gyakorlatában, ugyanis nagyon sok műtétet kellett végezni. Amikor Jósa András Nagykálióba költözött, Korányi Frigyes akkor hagyta ott a megyeszékhelyt, s foglalta el egyetemi tanári állását Budapesten. Jósa András a Korányi Frigyes által 8 ággyal beindított kórházat 20 éves ottani működése alatt 84 ágyra fejlesztette, olyan nagy volt személye iránt a lakosság bizalma és igénye. Különben egy ilyen ütemű kórházfejlesztés még a mai viszonyok között sem lebecsülendő. Operált Jósa András kizárt sérvet, megnyitott tályogokat és lymphomákat, amputált végtagokat, nagy sikerrel végzett szemészeti műtéteket. Ó volt az elsők egyike a kontinensen, aki hüvelyen keresztüli méhkiirtást végzett a saját maga konstruálta műszerekkel (személyes közlés unokájától: dr. Dohnál Jenő ny. kórházi gyermekgyógyászfőorvostól). Húgykőeltávolításra kigondolt instrumentumát Berlinben készíttette el. Tehát ma azt is mondanánk Jósára, hogy kiváló orvosújító is volt. Ezen kórházi igények miatt 1865-ben még azért utazott ismét Bécsbe, hogy orvosi diplomája mellé az előírt legrövidebb idő alatt a sebészi képesítést is megszerezze. Mind nagykállói kórházigazgató főorvosi, mind pedig nyíregyházi megyei főorvosi működése mellett kiterjedt orvosi gyakorlatot is folytatott, s a „népek millióit" gyógyította meg. Különösen a kórházfejlesztés rengeteg pénzt igényelt. Éppen ezért Jósa András 8 évig fel sem vette kórházigazgatói fizetését, alorvosát, Dr. Técsi Ferencet pedig saját pénzéből fizette, s gondoskodott lakásáról, valamint ellátásáról. De mindez is kevés volt. Jósa rájött, hogy csak társadalmi segítséggel képes megoldani a feladatokat, a sok költség előteremtését. Hét megyére szóló megyebálokat rendezett a kórház céljaira. Ehhez szükség volt bizonyos társadalmi szervekre, egyesületekre. Éppen ezért 1864-ben Nagykálióban megalapította a Kórházegyletet és a Műkedvelő és Színpártoló Egyesületet. Ez utóbbi egyesületet később Nyíregyházán is életrehívta. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy még bécsi orvostanhallgató korában megalapította a bécsi Első Magyar Társaskört, a Bécsi Első Csolnakázó Egyletet, 1867-ben Nagykálióban a Szabolcs megyei Régészeti Társulatot, 1887-ben Nyíregyházán a Torna és Vívó Egyesületet, s elnöke majd örökös díszelnöke volt a Nyíregyházi Orvosok és Gyógyszerészek Körének. A színdarabokat maga válogatta ki és tanította be, még írt is színdarabokat. Csak magyar darabokat adtak elő, s jelentős szerepe van Jósának a Kállói-kettős népszerűsítésében. Maga készítette a díszleteket is.