Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 50. ÉVFORDULÓJÁN

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 50. ÉVFORDULÓJÁN AZ ORVOSTUDOMÁNY ÉS A KOMMUNIZMUS* A komoly természettudománynak nincsen egyetlen sora, egyetlen betűje sem, mely ne volna titkos hadüzenet a régi világnak, amely ne volna forradalmi­Az egymás mellett szerényen meghúzódó szürke betűk tömegéből, melyek sokszor száraz természeti törvényeket vagy éppen statisztikai adatokat tárgyálnak, mintha piros forradalmi eszmék lobbannának föl. Vagy nem ébreszt-e mindenkiben lázadó gondolatokat az az egyszerű számadat, hogy Magyarországon évente hetvenezer ember pusztul el tuberkulózisban? Mondják, hogy a tudomány hatalom, — de elsősorban forradalmi hatalom, melyben minden revolúciós eszme támaszra talál s melynek művelői minden időben hű harcosai voltak a forradalomnak. Az orvostudomány az emberek gyógyítását tűzte ki föladatául, de küzdő tanít­ványai nemes törekvéseit annyiszor látták meghiúsulni a múlt önző, csak egy rendet szolgáló társadalmi rendszerén. Dobogó szívvel, valami különös büszkeséggel hagyta el minden orvos az egyetem avató csarnokát, hogy kilépjen a legnemesebb munkát ígérő életbe s ott szemben találta magát a természettudományos alapon álló ember előtt oly szembeszökően természetellenes s erőszakkal szentesített törvénnyel, hogy a gyógyuláshoz nem minden betegnek van egyenlő joga ! Mert míg a gazdagnak annyiszor ki tudta foltozni megrongált egészségét — addig az ugyanabban a beteg­ségben szenvedő szegénynek csak szenvedéseit enyhíthette, csak halálküzdelmét tehette könnyebbé. Találóan mondja Wereszaew e meddő küzdelemre „Egy orvos följegy­zései" című könyvében : „Nemes mártír függ a kereszten, szög veri át kezét és lábát — 5 jön az orvostudomány, hogy kimossa a vérző sebeket s csillapító kötéseket tegyen rajok. 1 ' De nem is lehet meggyógyítani a sebet addig, míg a szögek benne vannak! Erre egy tudomány sem képes! A tudomány csak arra taníthat meg ben­nünket, hogy a mártír, az emberiség így tovább nem élhet, ki kell előbb húznunk testéből a szögeket s akkor könnyű lesz behegeszteni a sebeit. Az orvos ezerszámra látta a régi rendszer szomorú áldozatait. Napról-napra jöttek a rendelésekre a nyirkos, túlzsúfolt tömeglakások irtózatos nyomorékjai, a * A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára a kortárs szavával, egy korabeli cikk idézésével emlékezünk. Dr. Molnár Elek cikke a „DARWIN" c. folyóirat VIII. évf. 1919. május 15-i, 9. számában jelent meg (109— 111. old.). Molnár Elek orvos 1891. május 1-én született Pilisen. Udránszky, majd Jendrassik tanársegéde volt. 1921-—25 között a debreceni Belklinikán dolgozott előbb mint asszisztens, majd adjunktus, később magántanár lett. Számos tudományos értekezése jelent meg a belgyógyászat köréből. Debrecenben halt meg 1945-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom