Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A mikrobiológia magyar mesterei

Aujeszky közlése után, az ő nyomdokain haladva, külföldön is sikerrel alkalmazták az eljárást: Moncet tehenek,Rabiauxszamarak, Conte lovak, Remiinger és Musztafa Ej jenai tehenek és bivalyok, Delanoy tehenek, Orlowskij majd mások különféle háziállatok eredményes oltásáról számoltak be. A veszettség elleni küzdelemnek újabb korszaka akkor született meg, amikor a veszettség fő terjesztőinek, a kutyáknak immunizálásával kezdték a szörnyű betegséget kiirtani. A kutyák védőoltásának eszméjét Pasteur híres kutyakísérleteinek egyik ellenőrzője, Bouley pendítette meg 1892-ben. „A mi Hogyesünk azután 1892-ben a M. K. Természettudományi Társulat jubiláris emlékkönyvében a veszettség terjedésének meggátlása céljából erélyesen síkra szállt mellette, a kérdés megoldását a jövő feladataként állítva oda" írja erről Aujeszky, aki — ugyancsak a világon elsőként — a legelső tömeges kutyaoltásokat is végezte 1902-ben: „Nagyobb számú vadászebet, 28 ill. 89 vizslát 1902-, illetőleg 1903-ban volt alkalmam ... nagy felvidéki uradalomnak fertőzött vadászkutya falkájában ojtani. Ez volt az első eset, amelyben kutyák védőojtása gyakorlati alkalmazást nyert, mert eladdig ezt az ojtást csak laboratóriumi kísérletekben alkalmazták. Kizárólag vadászati célokra tenyésztett, angol eredetű, rendkívül intelligens ebek között az 1902 év folyamán augusztus haváig a csendes veszettségnek 12 esetét észlelték (a veszettség fennforgását több esetben végzett eredményes állatkísérlet igazolta). Augusztus havában, majd októberben újra mutatkozván egy-egy megbetegedés, az uradalom azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy veszettség elleni ojtással nem lehetne-e a bajnak véget vetni. Válaszom az volt, hogy a dolgot meg lehetne próbálni. így 28 vadászeb került ojtásra ... Az ebek az ojtást nagyon jól tűrték és az uradalom értesítése szerint egy, az ojtás befezése után 10 nap múlva, és egy később mutatkozó megbetegedésen kívül újabb veszettség esetet nem észleltek. Minthogy ezután 1903-ban egy másik falkában tört ki a veszettség és májusban 1, júniusban, 2, július elején 3 nem ojtott kutya hullott el veszettségben, 4-et pedig e betegség miatt kiirtottak, 1903 július hó 9-étől 12-éig az összes 89 vadászkutya be lett ojtva (közöttük a már az előző évben ojtottak újra)." Az akkori körülményes és hosszadalmas oltási eljárás nem kedvezett a rendszeres tömeges védőoltások elterjedésének. Fordulat 1910-ban következett be, amikor az egyetlen oltásból álló „japáni módszer", amelynek kidolgozói Umeno és Doi japán kutatók voltak, a gyakorlatban is könnyen keresztülvihető egyszerű védőoltásként ismertté vált. Aujeszky tanítványával, Csontos Józseffel széles körű kísérletekbe kezdett, amelyek eredményeként a Földművelésügyi Kormányzat Aujeszky javaslatára 1929 márciusától lehetővé tette, majd 1934-től fokozatosan mind nagyobb területekre kiterjesztve el is rendelte a kutyák praeventív oltását. Aujeszky tehát úttörője volt a háziállatok veszettség elleni védőoltásának, úttörője a kutyák praeventív védőoltásának, de úttörője a vakcináció decentralizációjának is. Az ő irányításával 1933-ig közel 20 000 állatot oltottak veszettség ellen, az oltott állatok között 11,8%-ra csökkent az elhullás a veszettség következtében, a nem oltottak között előforduló 30—60%-os pusztulással szemben. A veszettség elleni gyakorlati küzdelem mellett igen nagyjelentőségűek a veszettség vírusfertőzésre vonatkozó tudományos kísérletei és megfigyelései. Ma