Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A mikrobiológia magyar mesterei

újból az érdeklődés előterébe kerülnek azok a tapasztalatai, amelyek a kitört veszettség gyógyulására vonatkoznak. Ezt Aujeszky három esetben szarvasmarhán, két esetben sertésen figyelte meg. Beszámolt a veszettség szokatlanul rövid lappangási idő után észlelt kitöréséről. Ismertette a veszettség fix vírustörzsének az állat-passage-ok során bekövetkező megváltozását. Tanítványával, Kertay Nándor-vú, megkezdte a veszettség elleni oltóanyag tömeges termelését juhokban, már 1928-ban lyophilizálási kísérleteket végzett a veszettség elleni oltóanyaggal stb. Mikor 1932-ben egyetemi tanári kinevezésének 25, évfordulóját ünnepelte, már mint világhírű mikrobiológus, hatalmas bakteriológiai, virológiái, hygienes és didaktikus tevékenységre tekinthetett vissza. Tanítványai között Darányi Gyula, Szász Alfréd, Schmiedhoff er Gyula, Bory Gusztáv, Kertay Nándor, Csontos József nevét látjuk. Két könyvén kívül írt közleményeinek száma meghaladja az ötszázat. Minden írását, még a legrövidebbeket is, nagy stílusbeli szabatosság jellemezte. Munkáiban állandó segítségére volt nagyműveltségű, gyengéd felesége, Megyeri Karolina. Hatalmas munkát végzett a Természettudományi Társulatban, amelynek alelnöke is volt. Egymás után érték a kitüntetések, Szt. István akadémiai tagság, külföldi tudományos társaságok hívták meg tagjaik sorába, neve akkor már elválaszthatatlanul összeforrott a mikrobiológiával, a mikrobiológiai kutatással. Ugyanekkor ő maga a legnagyobb szerénységgel kezelte saját eredményeit és csak akkor hozta azokat szóba, ha ez elkerülhetetlen volt. Szűk baráti köréhez tartozó, nem szakmabeli ismerősei nem is sejtették sikereit, így történhetett, hogy egy alkalommal egyik távolabbi ismerőse megszólította: „Önnek van egy homonymája Franciaországban, egy francia tudós, aki valami új betegséget fedezett fel és képzelje, azt őróla Aujeszky-féle betegségnek nevezik". Aujeszky őrizkedett attól, hogy kiábrándítsa: „virtus mercedem non desiderat." Aujeszky sokat foglalkozott a mikrobiológia történetével. A tudományos eredmények ismertetésekor mindig rendkívül nagy gondot fordított a kérdés orvostörténelmi vonatkozásainak feldolgozására is. írásaiban, könyveiben a szorosan vett szakmatörténeti adatokon kívül — „cum grano salis" — a kérdés általános kultúrtörténeti, szépirodalmi, művészettörténeti kapcsolatait is megtaláljuk, szálakat, amelyek az elvont és gyakorlati tudományt a társtudományokon kívül az egyetemes emberi kultúrához fűzik. Ezeknek a kapcsolatoknak ápolásában is nagy volt Aujeszky, aki gondos aprólékos, szorgos munkával régi fóliánsok sárgult lapjairól és a legújabb szakirodalmi közleményekből egyaránt gyűjtött adatokat írásaihoz. „Talán nem fog gáncs érni — írja könyvében — hogy a szöveg élénkítése kedvéért, kivált az elvontabb tudományos részek fejtegetése közben — mintegy pihentetőül — itt-ott egy-egy szépirodalmi idézet vagy történelmi adat is helyet kapott és hogy ugyanezért a célért munkámba néhány olyan képet is felvettem, amelyek — mint a pestisre és a kolerára vonatkozó, részben fantasztikus képek, nem annyira tudományos mint művészeti nézőpontból tekintendők." Emellett mindig és mindenütt hivatkozott a hazai eredményekre, hazai kutatókra. Sehol másutt, sem azelőtt, sem azóta megjelent bakteriológia könyvben nem látunk annyi magyar nevet felsorolva, mint Aujeszky könyveiben. Senki