Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

ADATTÁR - Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadart: Semmelweis Ignác összegyűjtött kéziratai

kézirat sem" [2]. Előtte csak nyomtatásban megjelent műveit és a Magyar Tudományos Akadémiához írott magyar nyelvű levelét említi meg. De még ebben az esztendőben említés történik a Kolozsvárott megtalált Semmelweis-kéziratról [3], majd pedig külföldön és itthon egyaránt kerülnek elő Semmelweis-kéziratok. Korbuly György összegezi 1940-ben az addig ismert Semmelweis-kéziratok számát: „ha ma aziránt érdeklődünk, hány kéziratát ismerjük Semmelweisnek, a válasz egyenesen leverő. A szívvel-lélekkel folytatott hatalmas levelezésből ma csak öt eredeti levelét ismerjük" Ezt toldja meg még Korbuly a tudományos jelentőséggel nem bíró két „Semmelweis kezével leírt" német nyelvű versikével [4], Éppen ezért közöljük a gyermekkori verseket, illetve miután azonos szövegűek, az egyiket. Ezek azonban nem a hétéves Semmelweis Ignác kéziratának tűnnek, hanem — végrendeletének aláírása alapján — sokkal inkább édesanyja kézírását ismerjük fel bennük. Korbuly kutatásai után újabb Semmelweis-kéziratok bukkantak elő Londonban és Budapesten. Noha Semmelweis újabban megjelent életrajzai is számos kéziratát ismertetik, mégis indokolt az újak mellett az eddig ismertek összegyűjtése és a külföldi kutatók elé tárása is. Kiadványunk hasábjain korábban [5] Palla Ákos ismertette Semmelweis egyik kéziratát (eredeti szövegét nem közölte teljes egészében) és ebben foglalkozott a Semmelweis-kéziratok problémájával, közölve, hogy „alig 20—30 darabot tart nyilván az irodalom". E globális megállapítás inkább nagyvonalú áttekintésen, mint bibliográfiai kutatásokon alapult, miután a közlemény megjelenése évében a Semmelweis-irodalom alig tartott számon több kéziratot, mint Korbuly idején. Végezetül hangsúlyozzuk, hogy Semmelweis jelen közleményünkben közölt kéziratai, valamint Daday András ugyancsak jelen számunkban megjelent Semmelweis-kézirata még nem jelentheti a kutatás befejezését és lezárását. Meggyőződésünk szerint még mindig előbukkanhatnak Semmelweis-kéziratok külföldön és Magyarországon egyaránt. Bizonyára találhatók még a levéltárakban, egykori működési helyeinek (Bécs, Budapest) irattári anyagában, de a külföldre küldött levelek egykori címzettjeinek leszármazottainál vagy éppen magángyűjtőknél is. De még azt sem állítjuk, hogy az irodalomban említett valamennyi kéziratot összegyűjtöttük, lehet, hogy a publikált kéziratok közül is elkerülte egy-kettő a figyelmünket. Célunk éppen az volt, hogy újabb kéziratok felkutatására sarkalljuk a kutatókat, és támogatást kapjunk hiányos ismereteink kiegészítésére. A csokorba szedett kéziratok azokat az írásokat érintették, amelyek valóban Semmelweis kézírásai, vagy — egy esetben — annak tartották. Aláírásával számos kéziraton találkozunk, ezek egyáltalán nem teljes jegyzékét is közöljük, azonban ezek szövege nem Semmelweistől való. JEGYZETEK [1] Orvosi Hetilap. 1862. évf. 719-720. 1. [2] Győry Tibor : Semmelweis irodalmi hagyatéka. (Orvosi Hetilap. 1906. évf. 124— 125. 1.) [3] Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályából. 1906. 3. sz. 163. 1.