Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fekete Sándor: Semmelweis és a bécsi forradalom

foglalkozott a gyermekágyi láz okainak és az ellene való védekezés módjának kutatásával és szent haragra lobbant, látva, hogy az irányadó korifeusok nem akarják magukévá tenni az ő eszméit. Vigasztalódására szolgált, hogy hívő hallgatóságra tett szert tanítványaiban, akik azután minden országban elterjesztették hírét áldásos felfedezésének." [5]. Amsler tehát nem az Akadémiai Légió, hanem a Nemzeti Gárda tagjaként említi Semmelweist. De ez az állítás is csak 58 év múlva hangzott el. Schürer von Waldheim után még inkább exponálta 1848 szerepét Semmelweis életében W. J. Sinclair, a kitűnő angol Semmelweis-monográfia [6] szerzője. Nemcsak részletesen ismertette az 1848-as európai forradalmak eseményeit, Semmelweis szerepét a bécsi forradalomban, az Akadémiai Légióhoz történt csatlakozását, hanem egyenesen az addigi életrajzok hibájául rója fel a forradalom hatásának elhanyagolását Semmelweis pályájának megítélésénél. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a két alapvető külföldi Semmelweis-biográfia alapján az újabb magyar Semmelweis-irodalom is egyre élénkebb színekkel ecsetelte forradalmi szereplését, ennek hatását bécsi karrierjére. Lényegében e műveken [7] alapszik Kertész Róbert (1941), Domány Imre (1958), Hídvégi Jenő (1950), Száva István (1960) Semmelweis-életrajza, sőt számos kiváló cikk és nagyobb tanulmány ítélete, közöttük Réti Endre tanulmányáé [8], valamint a legnagyobb tudományos igényű összefoglalás, Gortvay György és Zoltán Imre alapvető Semmelweis-könyvének (1966) [9] értékelése is. A nemzetközi Semmelweis-irodalomban Erna Lesky [10] vetette fel, hogy Semmelweis forradalmi szereplése nem lehetett olyan jelentős, mert ez eleve kizárta volna lehetőségét a docentúra megszerzésére. Rosasnak és Kleinnek elég lett volna ez Semmelweis előmenetelének megakadályozására. Az újabb hazai irodalomban Antall József hívta fel először arra a figyelmet, hogy ne túlozzuk el Semmelweis forradalmi szerepét. Nem vonta kétségbe a márciusi napokban érzett lelkesedését, illetve kizáró adatok híján az Akadémiai Légióhoz történt csatlakozását, de jelezte, hogy a Légió szervezéséhez hozzájárult a császár is, végleges feloszlatására csak a második forradalom időszakában (1848 októbere) került sor. „Ha Semmelweis ebben a szakaszban aktívabban részt vett volna az eseményekben, Rosasnak és Kleinnek, a reakció megtestesítőinek könnyű dolga lett volna a reformerekkel, köztük elsősorban Semmelweisszel elbánni. Folytatta azonban orvosi hivatását, küzdött igazsága érvényesítéséért. Egyaránt helytelen lenne, ha megalapozatlanul — nem kételkedve rokonszenvében — a forradalmi helytállás bajnokának, vagy ellenkezőleg, hűtlennek tartanánk nemzetéhez az élethalálharc napjaiban." [11]. Erna Lesky állásfoglalása Semmelweis és a második bécsi iskola reformer szárnyának kapcsolatáról, a forradalomban játszott szerepéről, valamint Antall József értékelése Semmelweis 1848-as magatartásáról már egyértelműen érvényesül Benedek István munkáiban [12] is. Első Semmelweis-tanulmánya után, a tanulmánykötetben megjelent Semmelweis-esszéjében és a monográfiájában már világosan állást foglal ebben a kérdésben : „ha tagja lett volna, reakciós ellenfelei könnyűszerrel elbántak volna vele — mint ahogy elbántak mindazokkal, akik kompromittálták

1 magukat a forradalmi időkben ... De sem Kleinnek, sem