Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Sós András: Semmelweis rekonstrukciós portréja

tág határok között mozog, s az orbita üregének nagysága alapján következtetni lehet rá. Hogy a lehető legtöbb esetlegességet elkerüljem, a Semmelweis-portrét csukott szeműnek készítettem. Az orr megformálására Geraszimov több sémát dolgozott ki. Ezek azonban megfigyelésem szerint nem minden esetben alkalmazhatók. Az orrnyílás szélességén és hosszán kívül az os nasale és frontale közti szög, valamint a maxilla orrtövisének hossza és szöge nyújt útbaigazítást. Az orr kialakításához olyan röntgenfelvételt kerestem, melyen a csont konfigurációja leginkább hasonlított a Semmelweis-koponyáéhoz. Ezen a képen látható lágyrészformát vettük alapul. Több portrén Semmelweist sasorral ábrázolják. E feltűnő orrformát azonban a kortársak nem említik, holott az egyik célpontja szokott lenni emberi emlékezéseknek. E negatívum is gyengíti a sasorr valószínűségét. Stróbl Alajos szobrán nyoma sincs a sasorrnak. Ez az orrforma különösen a napjainkban készült portrékon jelentkezik. Lehetséges, hogy Bartucz professzor megállapításának hatására, mert dinári vonásokat fedezett fel Semmelweis koponyáján. A róla készült fényképek sem mutatnak ilyen vonást. A koponyát tekintve megfigyelésem szerint az os nasalénak lényegesen előreugróbbnak kell lennie, hogy kifejezett sasorrot produkáljon. A száj esetében Semmelweis koponyáján szembetűnő volt az állkapocs előreharapása, amelynek a lágyrészeken kétségtelenül még erősebben kellett megnyilvánulnia. Azt, hogy ez az igen feltűnő előreugró alsó ajak a Semmelweisábrázolásokon nemigen látszik és a fényképeken sem állapítható meg biztonsággal, főleg a bajuszviseletnek tulajdonítható. Ez kétségtelenül enyhíti ezt a jellemző vonást, ezenkívül egyetlen fénykép készült profil beállításban, és ezen még a szokásosnál is dúsabb bajusz látható. Ellentétes a helyzet a homlok alakjával, melyet úgyszólván minden Semmelweis-portrén igen domborúnak ábrázoltak. Koponyája azonban nem mutat az átlagnál erősebb domborúságot. Magyarázata lehet az ábrázolások ilyen irányú ferdítésének a kopaszságon kívül, mely valóban domborúbbnak tünteti fel a homlok alakját, az olimpuszi homlokkal való asszociálás is. Rekonstrukció készítése folyamán először a koponya felvétele alapján rajzban szokás a főbb formákról tájékozódni (2. kép). Az előtanulmány után a koponyamásolatra plasztilinból, vagy más hasonló anyagból lehet felvinni a közepesen táplált emberre jellemző lágyrészvastagságokat. A fél arcra felrakott lágyrészekkel 1. kép. Semmelweis koponyája, illetve másolata, amelyen a rekonstrukciós portré készült