Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Sós András: Semmelweis rekonstrukciós portréja

mutatja a koponyát a 3. és 4. kép. A koponya teljes borítása után megjelent a szőrtelen fej, amelyre bajusz, szakáll és haj a korra jellemző formában, Semmelweis esetén az ismert viseletben mintázható. Ez esetben a kevés, nem dús haj- és bajuszformát érdemes választani, hogy az arcvonásokból több maradjon szabadon(5.és6.kép). A plasztikai rekonstrukciónak ez a módszere még nem olyan mértékben kidolgozott, hogy finomabb részletvonásokat is hitelesen meg lehetne mintázni. Egyelőre csak a karakter legfontosabb jellemzőit árulja el. Viszont ezek a leglényegesebbek. Ezenkívül különösen a részleteket illetően a plasztikai rekonstrukció bizonyára sohasem fog nélkülözni intuitív elemeket. Az azonban bizonyos, hogy közelebb viszi az ábrázolást a valósághoz. A Semmelweis-rekonstrukció módszerét tekintve nem bír elegendő bizonyító erővel, azonban meg kellett 2. kép. A koponya felvétele alapján a lehetséges főbb formákról készült rajzvázlatok 3. kép. A jobb oldali koponyarészre az átlagos lágyrészvastagság már felrakva 4. kép. A félrekonstrukciós állapot szemben nézve