Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A berlini Collegium Medico-chirurgicum története és magyarországi hallgatói
A BERLINI COLLLEGIUM MEDICO-CHIRURGICUM TÖRTÉNETE ÉS MAGYARORSZÁGI HALLGATÓI DUKA ZÓLYOMI NORBERT Pozsony(Bratislava) A magyarországi hallgatók külföldi tanulmányaival számos munka foglalkozik, sőt külföldön is járt orvosainkkal foglalkozó minden egyes írás külön feltünteti, milyen európai egyetemeken végezték tanulmányaikat. Ha a 18. századot vesszük figyelembe, Bécstől a német egyetemekig, Baseltől és Genftől a francia, olasz és németalföldi főiskolákig Európának — Uppsalát kivéve 1 — úgyszólván egy jelentősebb tanintézete sem hiányzik a felsorolásokból. Voltak azonban — éppen a 18. században — szép számmal olyan intézmények, amelyek nem feleltek meg az akkori értelemben vett egyetemek, illetve egyetemi karok fogalmának, viszont értékes tanulmányi lehetőséget nyújtottak jövendő orvosoknak és sebészeknek. Csak néhány példára mutatunk rá: a II. József császár által 1785-ben alakított sebészeti katonai akadémia, a Josephinum; a „Medizinischchirurgisches Institut Zürichben, Heinrich Rahn alapítása; Schwarz heidelbergi tanár sebészeti intézete, Trampel orvosé Meinburgban, a bruchsali, drezdai, koppenhágai és münsteri hasonló intézmények, Wiegleb langensalzai kémiai tanintézete, a May által 1782-ben alapított betegápolói intézet Mannheimben, a berlini Collegium Medico-chirurgicum 2 . Ezeket a rendkívüli tanulmányi lehetőségeket irodalmunk általában figyelmen kívül hagyta, vagy pedig megelégedett az illető hely földrajzi említésével. Madács Péter — egyébként sokat tárgyalt — életrajzában azt olvassuk, hogy Hallén, Wittenbergen kívül Berlinben is tanult, de hogy milyen intézmény keretében, azt nem tudjuk meg 3 . Pedig az a nézet, hogy csak a végzettség, vagy kimondottan egyetemi tanulmány helye fontos, nem állja meg a helyét. Vannak esetek, például a nagyszombati orvostudományi karon végzett néhány hallgatóé, akik éppen csak a disputáció előtt kerültek az egyetemre. A hallgatók későbbi fejlődése szempontjából a közbeeső, akárhol végzett tanulmányok eszmei és szaktekintetben épp olyan szerepet játszhattak, mint a befejezés, a tanulmányok címmel való megkoronázása, vagy valamilyen, kifejezetten egyetemi státussal bíró tanintézetben folytatott elméleti vagy gyakorlati tanfolyamok. Ezen „mellékszínhelyű" tanulmányok méltatása, és az ott tanult magyarországi származású hallgatók név- és számszerű kimutatása még megoldásra vár. Most egy — és talán a József Akadémia után legfontosabb — ilyen intézménynyel akarunk foglalkozni, annál is inkább, mert magáról az intézményről, a berlini Collegium Medico-chirurgicum-ról a közelmúltban új kutatások alapján Manfred Stürzbecher új részleteket világított meg, és az intézmény jellegét is új 8 Orvostörténeti Közi. 113
