Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A berlini Collegium Medico-chirurgicum története és magyarországi hallgatói
meglátások keretében mutatta be 3 . Az ott járt magyarországi hallgatók jegyzékét is a nevezett nyugat-berlini orvostörténésznek köszönhetem, aki a Collegium anyakönyveit is feldolgozta. A porosz abszolutizmus Frigyes Vilmos korában, a 18. század elején fokozott figyelemmel fordult a közegészségügy problémái felé. Fejlesztését a gazdasági és katonai érdekek egyaránt megkívánták. A király trónralépése után az udvari orvosok és sebészek kezdeményezésére megkezdődött a közegészségügy újjászervezése. Berlinben megalakult a „Theatrum Anatomicum" és ezzel egy jövendő orvosi iskolának első alapköveit is letették. Az orvosi oktatás kérdése azonban nem nyert még elintézést. A kezdeményezést további intézkedések követik. 1719ben az anatómia tanára megbízást kap további orvosi szaktárgyak előadására, és rendelet jelenik meg, hogy csak vizsga és állami approbáció jogosít fel az orvosi gyakorlatra. Ezen intézkedések keretébe tartozott a Collegium Medicochirurgicum megalapítása is. Az idetartozó rendelet nem maradt fenn, keletkezésének időpontját az irodalom 1723. december 14-ére teszi, mert ilyen keltezésű miniszteri irat foglalkozik a Theatrum Anatomicum kibővítésével. M. Stürzbecher szerint a Collegiumnak nem is volt határozott alapítási napja, úgy keletkezett, hogy a Theatrum Anatomicum keretében az anatómia tanárán kívül más tanárok is kezdtek előadni. A magánelőadások idővel alakultak át hivatalosan elrendelt, ingyenes előadásokká, a tanárok igen kevés fizetést kaptak. A hallgatók anyakönyveit csak jóval később kezdték vezetni. Mindenesetre a Collegium tanárainak sikerült Berlinben a század közepe felé az orvosi előadások monopóliumát megszerezni. Ez több visszássághoz vezetett. Az olyan kiváló orvosokat, mint a preparátumairól híres Lieberkühn Náthánt és Wolf Gáspár Frigyest kihagyták az előadók sorából, az előadó tanárok pedig inkább foglalkoztak a honorált magánelőadásokkal, mint a hivatalos ingyenes tanítással. A fennmaradt előadási katalógusok szerint a Collegium keretében anatómiát, bírósági orvostant, gyógyszertant, kémiát és botanikát adtak elő. Egyes szerzők szerint Berlinben már 1094-ben létesült egy anatómiai kamara. Valószínűleg alkalmi nyilvános boncolásokra szolgált, és nem volt tartós jellegű intézmény. Állandó intézménynek csak az 1713-tól működő, már említett Theatrum Anatomicum-ot lehet tekinteni, melynek megszervezését a király a berlini Tudós Társaságra bízta. Az 1724-ben megnyílt Collegium keretében az anatómia fontos szerepet kapott, és a hallgatók kiképzését jelentősen elősegítette az a rendelkezés, hogy nemcsak előadásokat voltak kötelesek hallgatni, hanem preparációs gyakorlatokat is kellett végezniök. Bár az elsőbbség Szentpétervárt illeti meg (1708), úttörő intézkedés volt ez akkor, midőn még a század végén is a régi minta szerint tanították az anatómiát. 1723-tól Buddaeus vezette a Theatrum Anatomicum-ot két prosector segítségével (Cassebohm, Schaarschmidt). 1750-ben Meckel Frigyes, Haller tanítványa lett prosector és az anatómia második professzora, Buddaeus halála után pedig 1753-ban igazgató. A prosecturát rövid időre Sproegel János Tivadar vette át, aki később a fiziológia tanszékét foglalta el. Az 1762-es jegyzékben Walter János Teofil szerepel második tanárként. Ő lett Meckel utódja, és a Theatrum Anatomicum-ot a Collegium feloszlatásáig, azaz a berlini egyetem megalakulásáig (1810) vezette. Az anatómia további előadóinak és tail 14
