Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola

liesest kellett behozni az elmaradottság útján, Semmelweis már nem érte meg, Balassa pedig alig élte túl a nagy változást. De jött az új nemzedék, közöttük Fodor József és Hó'gyes Endre, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Az egykor annyi tehetséget vonzó mozgalmas politikai élet ellaposodott, a nagy öregek megcsömörlötten félrehúzódtak, a tehetséges fiatalok pedig a szervező-építő munkában, a tudományos életben kerestek teret alkotó kedvüknek. Lumniczer Sándor elérte mindazt, amit egy orvostudós akarhatott. „Az erőművi sértések tanából" — a képesítő vizsga elengedésével — magántanárrá habilitálták 1808-ban. De nem maradt távol a közegészségügy rendezéséért — még Balassával és Korányival — folytatott küzdelemtől, kinevezték a Közegészségügyi Tanács tagjává, amelynek később (1878) alelnöke, végül (1881) elnöke lett [37]. Részt vett a közegészségügyi törvényjavaslat kidolgozásában, a sebészeti és kórházi ügyek állandó szakértője volt. De ott találjuk a Trefort által összehívott fürdőügyi értekezleten, számos intézmény felállításánál és szervezésénél. Nem volt oka panaszra sem, a királyi tanácsosság, a miniszteri tanácsosi cím (1884) mellett még a főrendiház tagja is lett (1885). Ott azonban csak egyszer szólalt fel a közigazgatási törvényjavaslat közegészségügyi vonatkozásaival kapcsolatban. De megkapta a bécsi orvosegylet levelező tagságát (1889) is, már csak ők képviselték Markusovszkyval és Korányival az egykori „lovasokat". Igazi területe azonban az orvostudomány és az orvosképzés szolgálata volt. Még 1872-ben rendkívüli tanárrá nevezték ki, de miután a tülekedésben nem volt nagy tehetség, 1880-ig kellett várnia a professzorsággal. Közben azonban szorgalmasan írt az Orvosi Hetilapban a nyakcsigolyatörésekről és ficamokról, a „haslövetésről" és képlőműtétekről, sebészeti és nőgyógyászati beavatkozásokról. (Nevét máig őrzi az egyik leggyakrabban használt műszer: a Lumniczerfogó.) Az előkészítő sebészeti tanszék megürülésekor azonban párhuzamos II, számú sebészeti tanszékké szervezését határozták el Markusovszkyék, így nyílt lehetőség tanári kinevezésére 1880-ban. Megfelelő klinika nem állt rendelkezésére, ezért a Rókus Kórház II. sebészeti osztályát kívánták átalakítani, és annak főorvosát, Lumniczert javasolták professzornak. Gebhardt kórházigazgató azonban váratlanul akadályokat gördített a terv ellen, és összeférhetetlennek minősítette a két állást [38]. Lumniczert nagyon bosszantotta a hosszú huza-vona. Feleségéhez, Radnótfáy Katalinhoz írott leveléből (Halle) tudjuk: „Elkeseredettségemben Dr. Jannynak írtam levelet s megbíztam, hogy beszéljen Tiszával (Kálmán), ha már most az ügy az ő kezeihez fog jutni. Más emberem most Pesten nincs, aki közbenjárhatna. Trefort úgy látom egy jó akaratú szeles és hóbortos ember, akinek semmiféle befolyása nincs, — néki köszönhetem elsősorban, hogy így felsülök. Markusovszky már most, midőn szíves volt gondoskodni arról, hogy az ügy előreláthatólag a legkedvezőtlenebb idényben tárgyaltassék — azt könnyű vállra vévén a Gletscherek közé utazott, s onnan távolról nézi a honi eseményeket vagy is jobban mondva hátat fordít az egésznek. Korányi nyilván már Ischlben van. Én bíz Isten nem törődném az egésszel, csak restellem nagyon, hogy a dolog úgy hozatik a világ elé, mint ha jelen állásomban a r. tanárság elfogadásában csak kapsiság vezényelt volna" [39]. Lumniczer igazságtalan volt velük szemben, mert személyes rábeszélő kész-