Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola

ségükkel, megtorlások és ígéretek kilátásba helyezésével érték el a kinevezés elfogadását, és a Rókus Kórház osztályának kibérlését a fővárostól. Tanári egyéniségéről majd Tauffer Vilmos fest megnyerő képet [40], Támogatta a fiatal szakembereket, keresztül vitte a szükséges tanársegédi, adjunktusi állások rendszeresítését a fiatal tehetségek továbbképzésére. Külön kiemeli „az új haladások iránt való nagy érdeklődésé"-t, amit még jobban aláhúzott emlékbeszédében Janny Gyula. Ezzel magyarázhatjuk, hogy Semmelweisnek az Orvosegyletben tulajdonképpen első méltatója (18G5. október) [41], tanításainak őrzője, aki a másik sebészprofesszorral, Kovács Józseffel együtt a semmelweisi aszepszis gondolatában élt, később a Lister-féle antiszeptikus sebkezelési eljárás magyarországi bevezetője lett. Tanítványai néha egyenesen Lister mellől tértek vissza, mint Puki Ákos, és közvetítésük is elősegítette eljárásának gyors terjedését. Tapasztalatairól ugyancsak cikkekben számolt be, hasonlóan mint később a Koch-féle szer hatásáról. Noha ebben a kérdésben a konzervatív Kovács Józsefnek volt igaza, amikor kitartott Semmelweis mellett, mégsem tagadhatjuk Lister érdemeit. Bár Semmelweis doktrínája túlélte tanításait, sebkezelési eljárásai elavultak, de az aszepszis és az antiszepszis elvének elterjedése a gyakorlatban az ő nevéhez fűződik. Sőt fellépésével — akaratlanul is — Semmelweis igazának felismerését, méltó megbecsülését teremtette meg [42]. Lumniczer irodalmi munkásságát jól jellemzi Janny, amikor megállapítja: „Művei nem úttörők, de mindig a haladó kor színvonalán állók, s nemcsak a hazai, hanem az egyetemes orvosi tudománynak maradó és méltányolt alkotásai" [43]. Lumniczer Sándor méltó arra, hogy emlékét megőrizzük. Ezért kezdeményezte a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, hogy a Kerepesi temetőben levő hamvait — feleségeivel együtt — helyezzék át a 48-as hősök parcellájába. A Hadtörténeti Intézet, majd a Fővárosi Tanács egyetértésével, halálának 75. éves évfordulóján, 1967-ben ez megtörtént. Legyen végrendelete az életelvként vallott intelme: „Egy szilárd képességű orvos fogalmához tartozik az, hogy tudománya szentélyében vallott meggyőződéséhez gyakorlati téreni teendőiben is minden körülmények közt hű maradjon" [44]. JEGYZETEK 1. Réti Endre: Nagy magyar orvosok. Bp. 1954. 61 — 111. 1. — Az orvostudomány magyar mesterei. Bp. 1924. 2. Szinyei József : Magyar írók élete és munkái. VIII. köt. Bp. 1902. 133 — 137. 1. 3. Hőgyes Endre : Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudományos Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Bp. 1896. 224 — 225. 1. — Lumnitzer István diplomája a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum XI. szakgyűjteményében (a továbbiakban: SOM. XI.). 66. 130. 1. ltsz. alatt. Dissertatio-ja uo. 66. 127. 1. ltsz. 4. Gortvay György : Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. I. köt. Bp. 1953. 178-179. 1. - Szinyei i. m. 130-131. 1.