Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola

eredetileg is máskép sikeresen s legjobb foganattal bevégezni —. Egy nagy kiterjedésű ajkrák volt a műtét tárgya, melly a jobb szájszöglet s az alajknak majdnem 2/3-át foglalta el" [9], A műtét részletes leírását kitűnő ábrák teszik világosan érthetővé. Ismerve Lumniczer számos rajzát, bátran tulajdoníthatjuk ezeket is sajátjának (2. ábra). Balassa plasztikai sebészeti művei [10] majd két évtized múlva jelentek meg Magyarországon. Nem csoda, hogy Balassa a legkitűnőbb minősítéssel küldte Bécsbe, ahol Schuh műtőnövendéke (1845—1847) lett. Lumniczerre ugyanolyan nagy hatással volt a második bécsi iskola [11] (Rokitansky, Skoda stb.), mint Semmelweisre vagy Markusovszkyra. Ide tartozott Schuh is, az első osztrák-német sebész, aki bonctani, élettani és kórbonctani alapon, a laboratóriumi vizsgálatokat is igénybe véve, a belgyógyászattal egyenrangúvá tette a chirurgiát. Schuh barátjává fogadta a művelt, nagy nyelvtudású tehetséges ifjút [12], De ott tartózkodott — Wattmann tanítványaként — Markusovszky is ezekben az években, valamint Semmelweis Ignác is. Hármuk barátsága egy életre szólóan összekovácsolódott Bécsben, de már korábban is ismerhették egymást, hiszen kortársak voltak. Ki tudja, hogy milyen szenvedélyes medikus vitában érlelődött „tézissé" vagy „paranccsá" Lumniczernél talán már a gyermekágyi láz önálló kórformáját tagadó szűkszavú megállapítása: „Febris puerperalis non existit." Három évvel Semmelweis nagy felfedezése (1847), a gyermekágyi láz és a szepszis azonosságának felismerése előtt hangzik el doktori disszertációjában e sokat jelentő, de bővebben nem elemzett tétel. Megállapítása ugyan semmi Semmelweis korszakos jelentőségű felismeréséhez képest, de jól mutatja a kérdés súlyát, az útkeresők körüli légkört és felelősséget. Lehet azonban, hogy Lumniczer tétele nem más, mint Theodor Helm és Franz Schuh ezekben az esztendőkben hirdetett felfogásának egyszerű átvétele [13]. A sebészet fejlődésében óriási szerepet játszott az éterbódítás felfedezése. Néhány hónappal azután, hogy Morton és Warren először alkalmazta Amerikában, a pesti egyetem egyik ódon termében Balassa ismertette az új módszert, majd használatának bemutatására tanársegédjével, Markusovszkyval „egy kőmetszés vitetett végbe". Korányi írja le az 1847-ben lezajlott nevezetes eseményt, amelyen mint medikus személyesen is részt vett. (Markusovszky még Bécsben, Schuh mellett magán próbálta ki először.) Balassa mellett ott álltak a magyar orvostudomány nagy ígéretei: Kovács-Sebestyén Endre, Bókay János, Arányi s többek között Lumniczer Sándor, aki az „aether-narcosis" első magyarországi bemutatójára szintén hazatér Bécsből [14], Még hátra volt külföldi tanulmányútja, amelyen megjárta Párizst, Londont, Zürichet és megismerkedett a kor legmodernebb intézeteivel, kutatóival és orvosaival. Nem sietett haza, bár már 1846ban, majd 1847-ben is folyamadott Stáhly Ignáchoz a pesti egyetem gyakorlati sebészeti tanszékének „segédjévé" történő kinevezése érdekében. Pályázatához 24 mellékletet csatolt, amelyekben a legkiválóbb pesti (Balassa stb.) és bécsi (Rokitansky, Hyrtl stb.) tanárok tanúsították kiválóságát [15]. 6a