Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

hoz is. így kerültek azok Wagner monográfiájába. Az eredeti beszámoló hiányában azokról csak a Wagner és Crantz monográfiáiban szereplő utalásokból tudunk. Mátyus vizsgálatainak jelentőségére utal az a tény, hogy jóllehet L. Wagner dolgozatában elhamarkodottan pálcát tör az erdélyi vizek régebbi vizsgálói fölött („egyetlen kutató sincs, kevés a történelemíró is, aki a név leírásán túlmenően vagy a vizek gyógyerejéről vagy azok tartalmáról valamit is írt volna") [75], maga is elismeri: „Nem hiányoztak olyan jeles férfiak, akik erre törekedtek, kik között, az igen tapasztalt Mátyus és Vásárhellyi orvosdoktorok nagy munkát fordítottak erre" [76], Wagner és Crantz munkáiban Mátyus neve mellett megjelenik Vásárhelyi Sámuel, a későbbi enyedi fizikus, Zágoni Gábor, Hutter Jakab szebeni, Chenot Ádám, a későbbi erdélyi főorvos, valamint Fridvaldszky János tanár neve is. Vizsgálataik zöme kémiai szempontból érdektelen. Felmerül a kérdés, mikor végezte Mátyus István a fenti vizsgálatokat? Minden valószínűség szerint az 1772-es évben. Ezt a feltevésünket támasztja alá az a tény, hogy a „De aquis Rhadnensibus" függelékeként szereplő, már említett „Vezérfonal" az ásványvízelemzés módszereiről szintén az 1772-es dátumot viseli. Ezeket a jegyzeteket pedig Mátyus valószínűleg gyakorlati elemző munkája előtt készítette Staehling művéből. Az ásványvízelemző Mátyus tevékenységének új oldalát ismerjük meg a „De aquis Rhadnensibus" kéziratából. Abból tudjuk meg, hogy az erdélyi fizikus ígéretet tett Crantznak az erdélyi ásványvizek tüzetesebb megvizsgálására, de azt nagy elfoglaltsága miatt csak részben tudta teljesíteni. Mátyus személyesen első ízben 1773. augusztusában látogat el a radnai vizekhez. A folytonos esőzések miatt azonban nem időzhet ott sokat. Megfelelő felszerelés sem áll rendelkezésére. Ezért vizsgálatai sem különösen korszerűek. Túlnyomóan érzékszervi megfigyelésre szorítkozott. Kémiai vizsgálatokat csak kevés reagenssel végzett. A kézirat elsősorban a radnai vizek vizsgálatát tartalmazza és néhány régebbi vizsgálatának — a Wagner könyvében közölt adatoknak kiegészítése, saját vagy mások megfigyelései alapján. (Az oldalt szereplő számok is Wagner disszertációjára vonatkoznak.) Mátyusnak ez az igen érdekes, kéziratos munkája — minden bizonnyal — eljutott Crantzhoz Bécsbe. De míg előző vizsgálati eredményei szerepelnek a Wagner-féle disszertációban, az itt leírtak nem kerültek be Crantz említett monográfiájába. Valószínűleg a szerző nem vette magának a fáradságot, hogy a késve érkezett anyagokat beledolgozza munkájába. Ismeretes, hogy ebben a művében a bécsi tudós súlyos szemrehányással illeti a magyarországi és erdélyi orvosokat, hogy mind ez ideig országuk ásványvizeit nem tárták fel. De a másokat oly hamar elítélő bécsi professzor sem járt elő valami jó példával. Monográfiájának Erdélyre vonatkozó része (202—232. old.) nem más, mint a Wagner neve alatt közzétett latin szöveg német fordítása. Ez magyarázza azt a bizarr tényt is, hogy a saját neve alatt megjelent könyvben Crantz önmagáról harmadik személyben beszél. Az magában foglalja ugyan Crantznak és Wagnernek 1773 előtti erdélyi ásványvízelemzéseit, de Wagner munkájának megjelenése után egyetlen újabb, saját vizsgálatról sem számol be. Csak két helyen tér el egy-