Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

orvos és sebészként tevékenykedik, Vásárhelyt lakó szüleinek nagy vagyont hagyva hátra [10]. Az orvosok kivándorlásának egyik fő oka éppen hazai alacsony javadalmazásuk volt. A bécsi kormányzat csak 1770 után „a felvilágosult abszolutizmus" programját valóra váltva és a nemzeti burzsoázia követeléseit teljesítve igyekszik központosított intézkedésekkel és magasabb fizetéssel leküzdeni az orvoshiányt. Marosszék protocollumaiban az 1744-es pestises évben a „salaria dominorum officialium" rovatban találunk ugyan egy bejegyzést, hogy a Szék „a doktornak" 80 rhénes forintot, 3 kupa gabonát, 8 kupa zabot, s 5 szekér szénát utalt ki — de hogy az illető orvos, avagy borbély volt, arra vonatkozóan utalásunk nincsen [11]. Utóbbi valószínűsége mellett szól az a tény, hogy a Gubernium ismételt felszólítására, hogy alkalmazzon hivatalos orvost, Marosszék mind 1753-ban, mind 1757-ben azonos választ adott : kerestek, de 100 rhénes forintért senki sem vállalkozott [12]. így történt, hogy az 1725-ben „becsületes, székely szülők gyermekeként született" [13] Mátyus István, a Kollégium egykori növendéke, lett Marosvásárhely első orvosa. Életrajzírói közül Pataki Jenő [14] figyel fel elsőként arra, hogy Mátyus aránylag idős — 29 éves — amikor külföldre, Utrechtbe távozik, egyetemi tanulmányai megkezdésére. Ez a tény egyes életrajzíróit arra a feltevésre késztette, hogy Mátyus a kollégium elvégzése és külföldre való távozása közti időben „több erdélyi városban is megfordult mint orvosfamulus" [15]. A Marosvásárhelyi Ref. Kollégium törzskönyvei az 1735—50-es évekből — Mátyus diákoskodásának éveiből — hiányoznak, így nem tudjuk megállapítani, mikor iratkozott be, viszont a Kollégium irattárából származó, az iskola tanári kara által 1754. márc. 26-án kiállított testimoniumnak Pataki Jenő hagyatékában talált másolata, új fényt vet e kérdésre. íme az ajánlólevélnek is számító bizonyítvány szövegének magyar nyelvű fordítása: „Szellemében és tudományában tündöklő fiatalúr, Mátyus István, kiváló kibédi lófőszékely, Maros Székely Székből, több éven át a marosvásárhelyi Kollégium polgárai közé számított : szerény és nemes tudományokhoz szokott emberhez méltó életet élt, kitűnt tiszta és hibátlan erkölcsi életével. Sőt a tanulmányozásban és a leghumánusabb tudományokban, amelyeket a mi iskolánkban elsajátítani szoktak, kiváló és rendkívüli előrehaladást tett. Magától a természettől ékes, és a tudományok műveléséhez fényes szellemet nyert, ezekhez járul még, hogy ebben a legutolsó fellépésében is, mikor a törvényszabta nyilvános vizsgán kemény és szigorú próbát állt ki, tudásának és szorgalmának oly kiváló jelét adta, hogy mindenkitől, kik ezen az ünnepélyes aktuson megjelentek, a legméltóbb elismerést nyerte el. Tiszta lelkiismerettel, méltónak tartjuk tehát, hogy ő azokra a külső akadémiákra, melyek a mi császári és királyi tartományainkkal barátságban vannak, egyenlő helyesléssel kibocsájtassék és az orvosi nemes, és a mi állásunkra üdvös mesterségre, melyre magát teljesen szánta, tanulási lehetőséget kapjon. Biztos reménnyel ígérjük, hogy valamikor az ő munkássága, szorgalma és tapasztalata által az államra éppen nem megvetendő hasznot fog hozni. Aláírva: a Marosvásárhelyi Ref. Kollégiumban, Kr. sz. u. 1754 márci. 26-án, a Nemes Kollégyom jelenlegi tanárai: Kövesdi János, Tercsi Sámuel, Incze István" [16] (a mi kíeemelésünk). 2 Orvostörténeti Közi. 17