Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Spielmann József—Szőkefalvi Nagy Zoltán—Soós Pál: A kémikus és balneológus Mátyus István és kora

A Testimonium tanúsága szerint Mátyus István — több évi kollégiumi „polgársága" után — megszakítás nélkül állt versenyvizsgára („ebben a legutolsó fellépésében"). Az 1753-as évből a Szék protocollumában szereplő bejegyzés jellemzése szerint Mátyus „próbát és minden cenzúrát dicséretesen kiállt peregrinus ifjú", s orvosi tanulmányokra készül [17], Vizsgáztató tanárai közül Mátyust különösen Incze Istvánhoz (1721 — 1775), egykori wolfianus filozófia-professzorához fűzik bensőséges szálak. 1756-ban Utrechtben megvédett orvosi értekezését Incze Istvánnak is ajánlja. Nem egészen tisztázott, ki támogatta Mátyus Istvánt külföldi tanulmányai idején. Hiszen két éves utrechti tanulmányai, majd az oklevél elnyerése után, szinte még egy éven át tartózkodik Göttingában, Marburgban és Bécsben „további kiképzés és orvosi gyakorlat végett" [18]. Fodor István véleménye szerint a Teleki-család segítségét élvezte [19]. Kétségtelen, Mátyus Istvánt élete végéig nemcsak a könyvtáralapító Teleki Sámuelhez fűzik szoros kapcsolatok, hanem a család más tagjaihoz is. Az,>Ó és új diaetica" egyes köteteit nekik ajánlja. A fent közölt testimonium alapján azonban bizonyossá válik, hogy Mátyust a vásárhelyi Kollégiumot fenntartó református egyház is támogatta. Emellett szólnak Pokoly József adatai [20] arról, hogy a marosvásárhelyi Kollégiumban 1722 óta a külföldi tanulmányútra távozó ifjakat tanárokból álló vizsgabizottság válogatta ki. A sikeresen vizsgázók jogot nyertek a külföldi protestánsok által alapított két marburgi ösztöndíj igénybevételére. Emlékeztetünk arra, hogy Mátyus is hosszasabban időzött Marburgban. A Diaetetica I. kötetének ajánlásában maga Mátyus említi, hogy bécsi tartózkodása alatt gr. Bethlen Gábornak — a nagyhatalmú főúrnak ismételt segítségében részesült. 1753. márc 27-én, a Gubernium állandó sürgetésére, hogy fizikust alkalmazzon, Marosszék közli a Főkormányszékkel, hogy reversalist vett a külföldi tanulmányútra készülő Mátyus Istvántól, A peregrinus ifjút a Szék 4 éven át évi 100 rhénes forinttal segélyezi, ennek ellenében kötelezi magát, hogy orvossá avatása után egész életében Marosszék szolgálatába áll, és a segélyt 4 év alatt visszafizeti. Ez a reversalis azonban — előttünk ismeretlen oknál fogva — érvényét vesztette. Szövege mellett a protocollumban a következő bejegyzést találjuk: „Semmit sem adtunk, Mátyus úr sem obligálta magát, ergo cassatae sunt reversâtes". Az irat elé is beírta valaki: „ezen reversalis cassaltatott" [21], A két fél között bizonyos megegyezés azért mégis létrejöhetett. Erre utal az a tény, hogy egy 1774-es beadványban, amelyben Marosszék Mátyus Istvánt jellemzi, azt olvashatjuk: „1753-ban — mielőtt az orvostudományok elsajátítása végett külföldi országokba távozott volna — ennek a Széknek orvosi •szolgálatára kötelezte magát," Ugyanakkor 1755-ben a széki tisztviselők Statusából szerzünk tudomást arról, hogy „az orvostudományokhoz is értő sebésznek, aki most idegen országban időzik, 100 rhénes forint" [22] összeget utaltak ki. A segélyt minden bizonnyal Mátyus kapta. Az utrechti akadémia törzskönyvében Mátyust 1754. okt. 10-én írták be [23], neve végig szerepel az 1754—56-os években [24]. A híres holland egyetemi városban az erdélyi ifjú minden bizonnyal ugyanazon kedvezményekben részesült,