Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 45. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A berlini Collegium Medico-chirurgicum története és magyarországi hallgatói

nársegédeinek (adjuncti) már magyarországi hallgatói nem voltak a Collegiumban. A Collegium célkitűzésének megfelelően az anatómia mellett a bírósági orvostudomány fejlesztésére is kellő gondot fordítottak. Buddaeus már az előadások első évében 1724-ben, bonctani szemlével és îeletfelvétellel összekötött előadásokat hirdet. A „királyi Medicusoknak és Chirurgusoknak kioktatásáról obductiokat illetően" 1726-ban újból szó esik, de azután csak az 1742-es, valamint az 1746 —47-es katalógus tesz említést erről. Buddaeus haláláig, 1753-ig valószínűleg más években is tartott bírósági orvostudományi tanfolyamokat, csak a feljegyzések kallódtak el. Halála után Sproegel János Tivadar folytatta az előadásokat, és róluk már fennmaradtak folytatólagos feljegyzések. Az 1754/55—1761/62-ig terjedő években az új tanár, Haller tanítványa már kifejezetten „Medicina forensis" címen hirdette az előadásokat. Sproegel az anatómiával együtt a bírósági orvostudományról is lemondott, és utóda Walter János Teofil lett, aki ugyancsak „Medicina forensis" néven folytatta az előadásokat 1762/63-tól 1768/69-ig. 1766/67-ben Gleditsch János Teofil botanikus is hirdetett előadásokat a Medicina forensisből, és így két évig két tanár adta elő ugyanazt a tárgyat. A tanszék további sorsa a magyarországi hallgatók szempontjából már nem érdekes. A kérdéses időszakban a Collegiumban még a következő tantárgyakat adták elő: gyógyszertant, kémiát, botanikát, amit olyan európai hírű tanár adott elő, mint a már említett Gleditsch, akinek kutatásaira egyebek között a pozsonyi Huszty Zakariás Theofil is hivatkozott gyógyszerészeti munkáiban. Henrici Henrik (1724) terápiát és patológiát tanított, Eller János Tivadar (1726—1734) Medicina interna-t, amelynek keretében külön előadásokat hirdetett a lázról, krónikus betegségekről, belső gyógyszerekről (Medicamina interna) és daganatokról. Az elméleti előadások mellett a hallgatóknak lehetőségük volt arra, hogy a Charité kórház keretében betegágyi tanulmányokat is folytassanak. Eller utóda a klinikai oktatásban Sproegel Ottó Tivadar volt (1738—1758/59). Boerhave szerint dietétikáról, lázakról és haemorhagiákról, akut és idült betegségekről, idegbajokról és belgyógyászatról adott elő. 1738—1744 között a katalógusokban szerepel még a szemiotika, pulzustan, uroszkópia és a tábori betegségek. 1745/46-tól 1769/70-ig Muzel Frigyes Hermann lekcióiról történik említés, a pathológia generalis-ról, a betegségek okairól és prognózisáról, valamint a klinikai gyakorlatról. 1764-től Fritze János Frigyes — a porosz katonai gyógyszerkönyv eszmei és gyakorlati kommentátora —, akiről az említett Huszty Z. T. ugyancsak elismeréssel nyilatkozik, therapiáról és a katonák tábori betegségeiről adott elő. A szerencsétlenül járt személyeknek nyújtandó elsősegéllyel, a felvilágosodás divatos témájával is foglalkozott. A sebészet teóriáját a collegium első éveiben az anatómusok adták elő. A gyakorlati sebészetet külön tanfolyam keretében tanították, elsőnek Senff Gábor (1724—1734) — a külső betegségekről is előadott —, majd Neubauer és Barfeknecht (1738-1739), Pallas Simon (1742-1769/70). A hallgatók részére külön elméleti előadások is voltak fizikából és matematikából, így 1726-tól 1748/49-ig Grieschow Ágost foglalkozott ezekkel a tantár-