Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

KÖNYVSZEMLE - Wolfram Kaiser—Karl-Heinz Krosch: Zur Geschichte der Medizinischen Fakultät der Universität Halle im 18. Jahrhundert

1713. augusztus 20., 21., 22., 23. és 24. napján kelt bejegyzéseinek a szövege, majd annak kimerítő ismertetése a korabeli hallei adatok alapján. Ugyanígy járnak el a szerzők a napló szeptember 12—16. közti bejegyzéseivel kapcsolatban. A cikk végén kitérnek Buchholtz késmárki működésére, halálára és emlékének ápolására, (Összesen 17 oldal.) Ennek a tanulmánynak a második fele (16 oldal) Brückmann Ferenc Ernő (1697—1753), braunschweigi (Marienthal) születésű orvossal foglalkozik, aki 1723-ban indult el Magyarországra, hogy itt elhalt anyai nagybátyjának, Ellert császári kapitánynak az örökségét átvegye. Útjáról, amely többek között Hallen is átvezetett, számos Epistola Itineraria-ban számol be. Az Epistola Itineraria XLVIIL, „exhibens Memorabilia Posoniensia" szerint 1724. március 22-én Bécs felől indul Pozsonyba. Onnan Szentgyörgybe, Bazinba, Modorba, majd Nagyszombatba visz az útja. A soron következő város Galgóc. A további útvonal: Nyitra — Garamszentbenedek — Körmöcbánya — Selmecbánya — Besztercebánya—Bélabánya—Bakabánya—Újbánya—Zólyom. Liptó következik, kirándulás a deménfalvi csappkőbarlangba, majd május végén Késmárkra érkezik. Lőcse—Igló—Dobsina és a szepességi bányavárosok a következő útszakasz. Útjának utolsó állomása Eperjes, ahonnan kirándulásokat tesz Rozsnyóra, Szomolnokra és Sóvárra. Július 9-én indul haza Liptón és a Vág völgyén keresztül. 1725 februárjában ismét otthon van. A tanulmány mindenütt kiemeli, kikkel találkozott, és milyen nevezetességeket látott. Életének további sorsát 1728 áprilisáig kíséri figyelemmel, amikor családjával együtt Wolfenblüttelbe költözködik. A 40 oldalt magába foglaló XI. sz. cikk név szerint a következő orvosokkal foglalkozik: Huszti (Szabó) István, Schmeizel Márton, ifj. Páriz Pápai Ferenc, Schüller János György, Trangus Illés, Grosse András Károly, Hutter Jakab, Schnackenbanck János, Nemes Drauth Sámuel, Soter András, Raymann Sámuel, Theis Mihály Gottlieb, Fronius András, Nemes Closius István, Szentpéteri Jónás, Kessler János Mihály, Schuster Jakab, Girald Mihály és Agnethler Mihály Gottlieb. A cikket három táblázat és egy jegyzék teszi teljessé. Az 1. táblázat azoknak az erdélyi diákoknak a nevét sorolja fel, akik 1750. előtt disszertáltak Halléban; a 2. az ugyanazon időpontig vitát álltak nevét a mai Kelet-Szlovákia területéről, a 3, pedig a pozsonyiakét tartalmazza. A jegyzék felsorolja azoknak az erdélyi diákoknak a nevét (és a legtöbb esetben az immatrikulációja napját), akik 1694 és 1750 között Halléban tartózkodtak, és ebben a XI. sz. tanulmányban szerepelnek. Az utolsó (XII.) 54 oldalnyi terjedelmű tanulmányban a korabeli hallei egyetemi élet ismertetése után 5 disszertációs táblázatot közölnek a szerzők. Az első azoknak a disszertációknak a jegyzéke, amelyeket 1750 és 1759 között adtak be a Hallei Egyetem Orvosi Fakultásán. A második az 1760 és 1769 köztieket hozza. A harmadikon azoknak a nevei szerepelnek, akik 1770 és 1779 közötti disszertáltak. A negyedik tartalmazza az 1780 és 1789 között avatott orvosok nevét. Végül az ötödik névsorban azok találhatók, akik 1790 és 1799 között álltak vitát. A táblázatos összeállítás értékét orvostörténeti szempontból az adja meg, hogy (miként a többi tanulmányban is) az orvos neve mellett ott szerepel a szülőhelye, a diszszertáció időpontja, az elnök, az avató és a kari dékán neve, valamint a disszer-