Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A 104. honvéd zászlóalj főorvosának orvosi naplója

hanem szükségképpen azt kell felállítani: miszerint itt önálló gyuladás és ennek következtében genyedés jött létre, a nyak gerinczek maczeráltatnak és igy ezekről még hónap többet mondhatok." A macerált nyakcsigolyák vizsgálatáról azonban sajnos, semmit sem tudhatunk meg. A 28. oldalon ugyanis, 1949. szept. 24-i keltezéssel, a következő bejegyzést találjuk: „24/9. Három hó óta nem volt alkalmam e naplót folytatni, a három hó alatt sok igen sok szomorú történt ..... ezen idő orvosi tapasztalásra nézve fölötte nyomorúságos volt nem mintha betegek hiányzottak volna a 2.aljnál — ezek igen is sokan voltak — de a valamennyire súlyos betegek kórházba szállíttatván általam nem észleltethettek, s* azok is kik a táborban szereltettek általam u:m: néhány bujakórosok, alszár és lábfekélyesek, váltó lázasok s.a.t. gyógyszertáram szegénysége s' az örökös marsok miatt a szerek használatábani rendetlenség miatt csak igen kevés tapasztalásra nyújtottak alkalmat; a mint egy 120 sebesült kik általam csatatéren beköttettek legfelyebb statistical adatot szóigáltattak, a mennyiben a Verbászi Szőregi és Temesvári csaták alkalmával kezem alá került sebesültek között a következő arány volt: Okvetlen halálos seb 8 csontot sértő fejseb 5 könyebb fej seb 13 mellkason történt sebzés 2 altesten — 7 vállon — csonttöréssel 3 fölkaron csontsértéses 31 alkaron és kezén csont — 20 könnyű seb a fölső végtagon 9 az alfelén 1 a czombon csontsértéssel II alszáron csontsértéssel 4 könyebb sebek az alsó végt. 6 Ezek közül csata téren mütétetett 9 csonkítást igényelni látszott 7 Ezen kivül érdekes sebészi esetkint elő adá magát egy Kulcs csont törés. Az érdekelt egyén szekérről esvén le bal oldalára azon kivül hogy balkarját szabadon mozgatni nem tudta semmi rendkívülit nem érzett, társai ficzamodást gyanítanak s' mi után a helyrehuzás kísérletét maguk sükertelenül tevék : alorvosomhoz mentek ki azonban rándulást látott benne midőn magam is oda jővén s' a beteget megvizsgálván tölle semmi más subjectiv symptomát ki nem tudhattam mint hogy karja mozdításánál különösen a fölkar hátra feszítésénél terjedt fájdalmat érez, ficzamodás jelen nem létét az bizonyitá: hogy kezemmel a hónlapon keresztül a vállcsucsot és kulcs csont alatti tájat megfeszítvén a fölkart izvápájában mindenütt szabadon mozgathattam, előre hátra mozgathattam, daganat vagy vörösséget átaljában látni nem lehetett mert az esés még alig ötpercz előtt történt