Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A 104. honvéd zászlóalj főorvosának orvosi naplója
volt, a mint azonban a betegnek karjait előre keresztbe tétetem ugy hogy könyök izülései egymás fölibe estek a bal kulcs csont válcsucsi végétől mint egy egy hüvelyknyire szúró fájdalomról panaszkodott hol is ujjaimmal tapogatván a vál kulcsot eltörve találtam és külső darabja végét a belső által a melkas fel szegletbe nyomva, az az által elő hozott résen kivül a ropogás is erősité a kórismét és igy az egyénnek előlegesen is a Brünninghausen féle kötést alkalmazván és hideg borogatásokat rendelvén őt kórházba küldöttem, a gyógymód sükeréről mitsem tudok mert az egyént azóta nem láttam.— Érdekes észleletre nyújtott még alkalmat a Cholera, ezen járvány a seregben egész nyáron de nem nagy mértékben uralkodott, zászló aljamat egész Julius 16-áig meg kímélte, midőn Temerin alatt táborban levén beteghez hivattam kin a cholerának minden jeleit látván s' kórháztól egy napnyi távolságra levén: a szerelést az eszközök szegénységéhez képpest szabadég alatt kénytelenittetvén végbe vinni, a betegnél a hányás és hasmenés nem oly mértékben mint a görcsös tünemények mutatkoztak, teste már egészen meghidegült, a szerelés meleg eczet mosásokon kivül székfü forrázatban mákony föstvény által eszközöltetett, a betegség 14 óra multával halállal végződött, akor nap hét másnap 9 harmad nap 1 choleras beteghez hivattam, kiknél mind annyinál az első betegnél észlelt typus nyilvánult t:i: a görcsös symptomák túlsúlya kettő közzülök a táborban meghalt a többi kórházba szállíttatott. Különös megjegyzésre méltó, hogy midőn Temerin alá értünk a legénység mely már egy egész nap nem ivott vizet egy poshadt árokvizből Ívott s* a 18 choleras egyén mind ezek közül volt, három nap multával a cholerinát gyakran tapasztaltam de cholerát egyszer, minek okát nagy részt abban találom hogy a legénység általam s' még inkább a kór által figyelmeztetvén: mihelyt valamit érzett segélyt keresett s' ezen esetekben az Ipecacuanha kis adagban általános sükerrel használtatott általam, annyira hogy mint egy 30—40 ily eset közül csak egy ment valóságos cholerába által, kihez marsban lévén szüntelenül csak betegsége második napján hivattam, gyógyszertáram a szekerén elmaradván csak dörzsölést rendeltem, estvére midőn megállapodtunk már a bőr meleg volt, a vizelet helyre állott hányás és hasmenés megszűnt s' a visszahatás tüneményei mutatkoztak, illy állapotban a beteg koródába vitetett. Az egész kórjáratból azt következtetem 1-ör a kórszellem jelen léte mellett a betegség kitörését a posványos viz itala okozá. 2-or azon három nap, midőn a cholera leg inkáb pusztított szerfelett hideg éjszakákra derült, forró napok következtek, 3-or ez után borult essős idő következvén a légmérséklet annyira nem contrastirozott. 4-er oly napokon, midőn a legénység bort nem kapott a cholerina sürvebben mutatkozott 5-ör átaljában az ideges tünemények voltak az uralkodók." Itt végetérnek a Napló szabadságharcra vonatkozó részei. A következő bejegyzés már a hazatérés utánra vonatkozik: „A cholerára vonatkozó igen érdekes esetet volt alkalmam már idehaza látni..." Szomorú hazatérés volt az: szomorú Korányinak, kit 1852-ben politikai okokból szülővárosába, Nagykálióba internáltak, hol több mint egy évtizedet töltött nehéz viszonyok között, de szomorú helyzetben volt az egész nemzet. Ebben a reménytelen, szomorú helyzetben olyan emberek segítségére volt szükség, mint Korányi Frigyes. Az ő páratlan tehetsége, szorgalma, igyekezete volt az, ami a
