Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A 104. honvéd zászlóalj főorvosának orvosi naplója
iránt nagy kétségbe hoz a felett hogy valyon az egyént bulya kór ellenesen gyógyíthatom-e vagy nem? első esetben attól félhetek a ki merült életerő mellett hogy a higanyos vagy iblanyos szerek vég kép elcsigázzák az egyént, a másodikban pedig, hogy a még most helybeli buja kór a vérbe át menvén a már javuló nyak sebeket elfajitja. Most egyelőre csak helybelileg pokolkő érintéssel gyógyítandom elvárván a kór kifejlődését." A decursus utolsó bejegyzése a 22. oldalon: „K. Pista sebe különösen a melső szépen sarjadzik de a hátsóból a geny melfele sülyed. buja kóros fekélyeit ma pokolkővel tapintottam." A 16. oldalon, 1849. június 15-i keltezéssel: „15/6. Balassa előadása folytán bemutattatott Gömöry Frigyes h.v.hadnagy, ki még mult évi novemberben kulcs csontjában egy puska golyót kapott melynek következtében nagy része a csontnak elhalt és ki taszíttatott, jelenleg is egy darabot kihúztunk megjegyzendő volt a kutaszolás alatt a tanár azon észrevétele hogy ha a kutasz érdes felületre jő mely az ujjakban oly érzést hoz elő mintha gipsen vezetnők a kutaszt ott még mindig necrotisált csont van ha ellenben kásás lágy felületre akadunk mely könnyen vérzik s' a' kutaszt könyen be hatni engedi ott már sarjadzás van jelen..." Az 5. oldalon kezdődik a következő esetek leírása: „Az egyetemi koródában 5 beteget találtam 1 köves gyermek és 1 köves megnőtt férfi egy térd izülésén keresztül lőtt honvéd s' egy nyakán keresztül lőtt tiszt végre egy ajk rákos gyermek, azon 3-ik helyen emiitett honvéd ma meghalt." „Koródái betegek" címmel olvassuk: „Ma Balassa kórodai előadást tartott, beszédének első tárgya azon katona volt: ki mint már felyebb megemlítem térdizületébe kapott lövés után koródánkban meghalt, a tanár ezen kimenetét a bajnak megmagyarázandó először is felemlité hogy az izbajok és sebek aránylag mindig jobban kimerítik az erőtt mint mások, fel emlité továbbá hogy ezen egyén sérülése után csak három héttel hozatott koródánkba oly kellemetlen körülmények között hogy a golyó hol léte tudva nem lévén most már az előhaladott lob s' talán hely változás miatt is kipuhatolni nem lehetett de bizonyosan az izülés körében volt s' itt a lobot folytonosan fenntartá s' bő rossz genyedés a beteg élet erejét fel emészté." 16 lappal később, a 21. oldalon, IV. jelzés mellett olvashatjuk a következő bejegyzést: „Derzsi főhadnagy kiről már 11-én mint a nyakon keresztül lőttről emlékeztem ma éjszaka a paralysis és sopor tüneményei között meghalt, a bonczolás mutatta a következőket: az agy egészséges kevéssel nagyobb bővérüség, a tüdők geny metastasisokkal telvék melyek egész barlangokat okoztak ezen kivül a bal tüdő hártya lobos izzadmányt mutatott a has zsigerek rendesek kivévén a vékony beleket melyek egy belső lágyék sérvet képeztek a golyó bement a mellkulcs csecs izom külső fején át a torkolatvérér mellett s' a közönséges fejüteren kivül szétzúzta az 5, 6, és 7-ik nyakcsigolya harántnyujtványait s' a hátsó izom rétegeken át és ki ment az egész csatorna sphacelosus volt valamint a hát izmok is melyekbe a geny be szüremkedett. Különös volt hogy oly helyeken is úgymint a nagy és kis mellizom között geny góczok találtattak, ide a geny nem sülyedhetett 8 Orvostörténeti Közi.
