Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A 104. honvéd zászlóalj főorvosának orvosi naplója
A visszaemlékezések során maga Korányi Frigyes sem említi régi naplóját. Rég elveszhetett az már, hiszen erre korábban is volt példa: a 23. oldalon, 27/6 (1849. június 27.) keltezéssel olvassuk: „Naplóm tíz napig eltévedve lévén csak ma folytathatom jegyzeteimet előre bocsájtva röviden mik azalatt megjegyzésre méltók találtattak..." Ki tudja, hogy a sors mely szeszélye sodorta most elő egy családi gyűjteményből, hol ismeretlenül rejtőzött. Vajon mely véletlennek köszönhető, hogy éppen most lobbantja fel ismét az emlékezés szövétnekét „az orvostudomány magyar atyamesterének" emléke előtt? Habent sua fata libelli... Korányi Frigyes részvétele a szabadságharcban jól ismert. Kimagasló szerepet töltött be a márciusi ifjúsági mozgalomban, tagja volt a március 19-i pozsonyi küldöttségnek, s részt vett a kolozsvári „deputatióban" is, minderről visszaemlékezéseiben részletesen megemlékezik. „Korányi még diák volt — írja Réti Endre [6] — amikor megkezdődött a fegyveres küzdelem, de a szabolcsmegyei önkéntesek annyira bíztak benne, hogy orvosukká választották, 1848. november 10-én pedig Szabolcsban a 48-ik honvéd zászlóalj hivatalosan kinevezett alorvosa lett. Perczel oldalán több csatát küzdött végig, ezután a pesti hadikórházban alorvos lett Balassa és Markusovszky mellett. Amikor Markusovszky elhagyta Pestet, Korányi hazament szülőfalujába és az ottani honvédkórházban kapott beosztást. Ez rövid ideig tartott: Windischgrätz-et a honvédek májusban kikergették Budáról, s Korányi kis időre ismét Balassa mellé került Pestre..." Ezekben a napokban kezdődik a Napló, amelynek most csak a szabadságharcra vonatkozó részeit és azt is részben kivonatosan, de az eredeti helyesírással közöljük. Az első bejegyzést 1849. június 11-i keltezéssel találjuk: „Kozák István honvéd őrmester m.évi Dec.29 a Móri csata alatt elfogatván Bécsbe vitetett hol is nem sokára nyakán daganatot kapott mely mingyárt eleinte az egész nyakát ellepte az embertelen ellenség orvosi segély helyett nedves börtönben és hurczoltatásban részesítette, márcziusban behozatott Pestre s'azon hó utóján kiszabadulván haza tért szüleihez kik orvosi tanácsot szinte nem kérvén különféle házi szerekkel rakták már nagy mértékben gennyedő de meg nem nyílott tályogot. f.hó 7-én megérkezvén beteget következő állapotban találtam: a bal tarkó tájon egy 2 krajczáros nagyságú nyílással biró tályog volt, a nyilas körül tenyérnyi nagyságra el volt halva a bőr mely alá vezetvén kutaszomat felfele és befele csak nem az első nyak csigolyáig alá és kifele a kulcsont felett mint egy 2 hüvelyknyiig láttam terjedni az üreget s' a mellkulcs csecs izom hátsó hasának hátsó szélét egészen lemeztelenítve s' a leg gyengédebb érintésre szerfelett érzékenynek találtam, a geny mely benne vóít büdös hig volt melyet kiüríteni a tályog helyzete s' szerfeletti fájdalmassága miatt nem lehetett; — A nyak melső részének jobb oldalán hasonlóképpen egy kettős tályogot észleltem melyek a platisma myoides egyik ráncza által választattak el a tályog annyira tele volt gennyel hogy a nyelést igen meg nehezité ezt tehát megnyitni első teendőm volt, minek következtében nagy mennyiségű vérrel vegyitett hig ev ürittetett ki, a kutasz egész a kulcsonttig alá fele ki és hátfele két befele a mélybe egy hüvelyknyire haladott. Mi a beteg általános állapotát illeti azaz a láznak tüneményei nyilvánosan ki
