Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Szodoray Lajos: Paracelsus mai szemmel

KISEBB KÖZLEMÉNYEK ELŐADÁSOK PARACELSUS MAI SZEMMEL írta: SZODORAY LAJOS (Debrecen) Treves olyan orvost tart számon az orvostörténelem, akinek élete, működése és művei körül a halála óta elmúlt 425 év folyamán annyi vita és véleménykülönbség alakult volna ki, mint Paracelsus-szal kapcsolatban. Űgy érzem, hogy a tudománytörténet művelőinek egy tudós értékelésekor elsősorban az adott történelmi és tudományos helyzetet kell tekintetbe venniük, így csak a XVI. század elején kialakult, illetve kialakulóban levő új orvostudomány akkori helyzetét vizsgálva, értékelhetjük helyesen Paracelsus működését és műveit. Paracelsus élete éppen arra a fordulópontra esik, amikor a középkori skolasztikus jellegű orvostudományt és nagyjában a görög-római alapvető írásos munkákhoz ragaszkodó irányzatot a megfigyelés és tapasztalat kezdi felváltani. Ezért kell újólag rámutatni Paracelsus ismételt nyilatkozataira, amelyek kifogásolták, hogy az egyetemeken a professzorok nem saját tapasztalataik alapján tanítanak, és ajánlanak egyes gyógyeljárásokat, hanem régi szerzők, Celsus, Avicenna és Galenus, valamint mások könyvei nyomán. Maga pedig személyes gyógyszertani tapasztalatot gyűjtött: „Theophrastus ging einer hübschen Kunst nach, die Geheimnisse der Kräuterwelt zu erforschen; er durchlief die Mineralien, um ihr Gemüt und Herz zu erfahren (4, Defension)". Kritizálta Albertus Magnus „Sekretis", Raimondus Lullus és más misztikusok megállapításait. Az újkor hajnalán tehát korszerűen megértette az orvosi tudomány alapkérdéseit, és mindent megtett, hogy szabaduljon a középkor minden dogmatizmusától. Paracelsus sajátmaga próbálta ki a régi könyvek által is érinthetetlennek tartott megállapításokat. Bár élete első felében maga is hajlott a misztikára, így foglalkozott asztrológiával, alchímiával, kereste a quintaessentiae-t, élete végén megállapította, hogy a „panatia keresése csak fiatalkori álma volt". „Ich gedenk, dass ich Blumen sah in der Alchimia, vermeint das Obst wäre auch da; aber da war nichts". Ezek a megnyilatkozások jól megvilágítják Paracelsus tudományos gondolkodását és törhetetlen igazságkeresését. Ennek ellenére még ma is vannak olyan irodalmi megnyilatkozások, amelyek egyoldalúan Paracelsus misztikus gondolkodásmódjára utalnak, és ezáltal hamis megvilágításban tüntetik fel az újkor hajnalának nagy orvostudósát és rendkívüli egyéniségét. Ilyen közlemény néhány héttel ez előtt a Medizinische Welt ez évi 45. számában került közlésre, címe: „A béka, mint gyógyszer Paracelsusnál" (H, Marzell szerző tollából). E közlemény megemlíti, hogy Pliniusnak