Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Erna Lesky: Semmelweis Ignác Fülöp és a bécsi orvosi iskola

ennek az iskolának másik tagja tartott előadást az Orvosi Társulatban a klórvizes mosakodás sikeréről: Carl Haller, aki előadását pontos statisztikai adatokkal támasztotta alá. így a bécsi orvosi iskola legkülönbözőbb tagjai léptek egymás után a porondra Semmelweis mellett. Csak egyetlen ember nem lépett a nyilvánosság elé az ennek az iskolának legnagyszerűbb felfedezéséért folytatott elkeseredett harcban: maga Semmelweis. Amikor a legnagyobb feszültség idején, február 23-án Haller megtartotta előadását, az Orvosi Társulat ezzel kapcsolatban felhívta Semmelweist, maga is beszéljen a felfedezéséről. De Semmelweis néma maradt. Felfedezésével kapcsolatban sem szóban, sem írásban nem foglalt állást, hanem az 1849. évnek ebben az első szakaszában a küzdelmet teljesen átengedte tanárainak és barátainak. Ezt egyszer teljesen világosan meg kell mondanunk és vissza kell emlékeznünk ezzel kapcsolatban arra a mondatra, amit Sir William Sinclair, angol Semmelweis-életrajzíró már 1909-ben megírt Semmelweisről : „But he was in a sense his worst enemy himself." S vajon hogyan viselkedett Semmelweis a küzdelem második szakaszában, 1850-ben? Amit az újonnan fellelt források erre az évre nézve feltárnak, az az eddigi Semmelweis-kutatás szempontjából talán még jelentősebb. A következőben Semmelweis habilitációjáról lesz szó, amely talán a legkevésbé átkutatott szakasza életútjának. Mennyire kevéssé, azt vegyék észre abból, hogy eddig még habilitációs kérvényeinek a pontos időpontja sem volt ismeretes, s még kevésbé azok az események, amelyek ezekkel a kérvényekkel kapcsolatban állnak. Ahol azonban hiányzik a világos tudás, ott buján kezd burjánzani a fáma. Feltételezéseknek, sejtéseknek és spekulációknak tarka csokra övezi azt a tényt, hogy október 1-én megtörtént a szülészetre szóló venia megadása, azzal a megszorítással, hogy a gyakorlati oktatást fantomokon kell végezni; és ugyanazokkal a feltételezésekkel igyekeztek kapcsolatot találni az utóbbi és Semmelweisnek néhány nappal későbbi, hirtelen Bécsből történt elutazása között. A legelterjedtebb bizonyára az a verzió, amely szerint Semmelweis a veniának ebben a megszorításában ellenfeleinek, Mosásnak és Kleinnek újabb rosszakaratú ténykedését látta, ez az újabb megalázás elviselhetetlen volt számára, úgy, hogy hátat fordított Bécsnek. Mármost hogyan áll a dolog valójában? Először is újra meg kell