Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Sós József: Semmelweis (1818-1865)

ajánlott eljárását széles körben vezessék be. Az egyetemi tanács jún. 5-i ülésén a javaslatot jóváhagyta és felterjesztette a helytartótanácshoz azzal, hogy az összes törvényhatóságnál rendelje el bevezetését. A helytartótanács 1862. szept. 1-i rendelete ilyen értelemben intézkedett is. A pesti kar után csak a szentpétervári orvosi kar állt egységben melléje. Tarnovszky tervezetét elfogadták és bevezették a bábák számára kötelezó'leg a klórmeszes fertőtlenítést és a tisztaság szabályait. Semmelweis pesti kari szerepe is mutatja megbecsülését. Az orvosképzés reformjával foglalkozó bizottság tagjává választották Lenhossék, Lippdy, Stockinger és Wagner társaságában, Balassa elnöksége mellett (1861). A klinikai telep létesítésével foglalkozó bizottságnak is tagja volt. Csermákkal és Diescherrel együtt vitte Bécsbe a kar emlékiratát a klinikai telep létesítése érdekében (1859). Balassa és Semmelweis kihallgatáson kérték Albrecht főherceg kormányzótól, hogy az Újvilág-utcai ódon kolostorépület helyett jobb elhelyezést kapjanak a sebészeti és szülészeti klinikák. A tanári könyvtár — a mai egyetemi és országos könyvtárunk — vezetője volt (1861—64). Ő szerkesztette az első katalógust (1863) és ő költöztette át a könyvtárt az addigi bérelt helyiségből az egyetem épületébe. Annak idején a törvényszéki orvosi felülvéleményezés legfelsőbb szerve az orvoskar volt. Semmelweis ebben a négytagú szűkebb bizottságban tag volt. 1861—65 közötti időszakból maradt is szakértői véleményezése saját kézírásával. Tagja volt a kórtan és gyógyszertani tanszékek szétválasztása ügyében kiküldött kari bizottságnak (1860). Átvette 1862-ben a már egyetemi Központi Oltóintézet vezetését és az oltásokban is közvetlenül részt vett. 1857-ben az orvoskar gazdasági felügyelője lett. Ez hálátlan feladat volt. A karban is, a tisztviselők körében is sok nehézsége támadt, mert a szűk keretekből sok mindent szeretett volna megvalósítani. A keretek túllépése a felsőbb szervek előtt nem volt népszerű: Semmelweis állandó harcot folytatott a klinikai fehérneműért és annak mosatásáért. Semmelweis tanai abban az időben ellentétet jelentettek a kialakuló cellularpathologiával szemben és az egész morfológiai, igen