Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 43. (Budapest, 1967)

Tanulmányok — Közlemények - Sós József: Semmelweis (1818-1865)

TANULMÁNYOK KÖZLEMÉNYEK SEMMELWEIS* (1818—1865) írta: SÓS JÓZSEF (Budapest) A

gyermekágyi láz tragédiaként sújtotta minden korban az új élet adók. Halmozódásáról azonban csak a 17. század második felétől kezdve beszélhetünk. Gyakran éppen a legjobbnak tartott intézményekben vált halálos járvánnyá. Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy miért vált főleg a XIX. század kezdetén nagy csapássá. A boncolás világszerte egyre gyakoribbá vált, az orvosképzés egyik alapjává. Az orvos boncoló működése pedig fokozott lehetőséget adott fertőzés továbbvitelére. Ilyen módon éppen az oktató klinikák és kórházak váltak a gyermekágyi láz fészkeivé. Az osztrák—magyar birodalomban még súlyosbította a helyzetet az orvosi tanszékekkel való takarékoskodás. Gyakori volt a bonctan és a manuális klinikai szakok közös tanára. Az egy tanszéken belüli oktatás az asepsis ismerete előtt nemcsak veszélyes volt, de a sebzésekből terjedő fertőzésnek kétségkívül gyakran előidézője volt. Semmelweis sok vizsgálódás után egy művészeti emlékek között töltött velencei pihenés után hazaérkezve (1847. márc. 20.) Kolletschka tanár halálának elemzésével jutott a helyes gondolatra: a gyermekágyi láz = sebfertőzés. Ezt Hebra ismertette. A megvitatást állatkísérletes ellenőrzés követte. A bomló anyaggal fertőzés tényét * Semmelweis halálának 100. évfordulója alkalmával rendezett nagygyűlés előadásainak egyik része megjelent az Orvosképzés 1965. évi 6. számában. A következők jórészt a külföldi előadók tanulmányait ismertetik, míg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban lezajlott ünnepségről a Communicationes 1968. évi Semmelweis-számában emlékezünk meg.